02 Francia cigi, angol tea, svájci sajt....

- Tudod mi válthatja meg a világot?

- Úristen - a szívem megállt, olyan váratlanul ért ez a hang mögülem

- Nem.

- Hogy jöttél be? Mi a.....- megint itt van. Csöngetni se csöngetett, csak úgy bejött. 

- A válasz a világvége. Ez az egyetlen kiút.

Velem szemben ült és egy villával szórakozott. Hetekig rajta gondolkodtam, annyi kérdésem lett volna és most itt ül velem szemben és fogalmam sincs mit mondjak.

Francia cigi, angol tea, svájci sajt....

Isteni dolgok. Egy éjszaka alatt szívtam cigit az Eiffel torony előtt, ettem svájci sajtot egy kis étteremben (majdnem) és ittam igazi angol teát úgy mint a királynő.

A "repülő jegyeket" egy sima papírzacskóból húzta elő.

- Ajándék! - mintha egy intézetből szabadult mondaná a nőnek akit mindjárt kigyilkol.

- Félek tőled, esküszöm. 

- Néha én is magamtól. - igen ezzel megnyugtatott.

Kipakolt a táskából valami márkátlan, fakó löttyöt, egy doboz cigit, és valami zöld sajtot.

- Mintha életem legszebb szülinapját élném át újra, mi a neved?

- Ez teljes mértékben irreleváns.

Csöngettek, a főbérlő volt felhozta a postámat. Igazából nem az ő dolga, de én sose hozom fel és egy idő után már nem fér el a postaládámba. Eléggé idegesnek tűnt, én is az lettem minden bizonnyal újra feltörte a ládát, hogy kiszedje a leveleket, de kifizetni megint nem fogja.

Amikor újra beléptem a nappaliba, éppen az ablakokkal szarozott. Az asztalról mindent bedobált a szekrénybe, és elhelyezte a fakó löttyöt, a cigit, egy hamus, és a zöld sajtszerű képződményt. Letérdelt, fejét meghajtotta és elkezdett hadoválni, később azt mondta ez francia volt, de nem az volt. Tanultam franciát. Ez csak a nyelven elvégzett erőszak volt. 

- Madam, isten hozta Párizs-ban.

- Höh.

- Cigarettát, sir?

- Sir? Te betéptél?

- Még nem.

- Oh.

Vettem a cigiből, amit azonnal kitépett a kezemből. A szűrő persze letörte. 

Káromkodott, az ér lüktetett a karján és a nyakán. A feje piros lett és esküszöm egy könnycsepp lecsusszant a pofiján. A földön heverő szálat felemelte és szalvétába tekerte majd olyan óvatosan helyezte le az asztalra mint egy újszülött csecsemőt. Meredten bámulta majd keresztet vetett.

- Na most már békében nyugszik. - olyan fejet vágtam mint valami morbid mesefigura, ez nem komplett. Most hiányzott valami, a méltóság megvolt, de párosult hozzá valami más is. Nem tudom mi. Lehet inkább elvesztett valamit.

- Ez itt egy francia cigaretta, nemes, gyengéd, egyedi.

- Nem ez itt Pall Mall, amcsi. 

- Jesszusom csitt.

- Mint mondtam ez itt egy francia cigaretta, nemes, gyengéd, egyedi akár egy tökéletes francia szerető. Különlegesnek mondhatod magad, hogy most ezt szívhatod el. - oda emelt egy szálat a számhoz - az egyik legkülönlegesebb márka - elővette a gyújtóját (malacosat) - tökéletes, a füst olyan mintha az istenek lélegeznék ki. - végre meggyújtotta. Ahogy beszélt ezen a füstös, rekedt, érzéki hangján. Ahogy a szavakat kiejtette. Arra se emlékeztem már milyen is a cigi igaziból illetve tudtam, francia. Ahogy beleszívtam egy tökéletes nőnek éreztem magam, magas, igazi modell. Azt mondta csukjam be a szemem, ezután elkezdett mesélni Párizs-ról, azt mondta volt már ott, tuti hogy nem, de hiteles volt. Végigsétáltunk a Champs Élysées-en, láttuk az Eiffel tornyot, átsétáltunk a Diadalív alatt és loptunk pár műemléket a Louvre-ból. Éreztem a francia parfümök illatát, a friss bagett ízét, és a cigaretta füstöt. Tényleg ott voltam Párizs-ban, éppen egy tökéletesre érlelt, bazi drága borba akartam kortyolni amikor ez a névtelen majom a fülembe visított.

- Lekéssük a gépet, irány Anglia. - a szívem pár másodpercre elfelejtett verni, úgy megijedtem.

Elém tette azt a löttyöt és azt mondta ez a legédesebb tea.

A francia cigit még éreztem a torkomba, miért ne hittem volna el a teát?

A királynő székén ültem, és teát kortyoltam olyan kékvérűnek éreztem magam, hogy kicsit már undorodtam is. De ez a tea tényleg isteni volt, nem lehetett semmihez hasonlítani. Na de London, az London. London Eye, sose láttam még ahhoz hasonlót onnan fentről az éjszakai város, a fények, a levegő, maga az érzés. Ott lenni valahol minden fölött, távol a mennyországtól valami hogy lehet ennyire mesés? 

Most nem sétáltunk az utcákon.

Repültünk fölöttük.

Valahol a folyó fölött már megint megállt a szívem.

- Svájc!

Beleestem a Thamse-be.

- Kicsi lány, mi tudsz Svájc-ról?
- Vannak óráik.
-Órák mindenhol vannak.

- Akkor semmit.

- Akkor jó, énekeljünk.

Fogta a gitárom és megpengette. Blues volt, igazi blues. A hangja. Ez az a hang amire szívesen meghalnék.

Most jött a zöld sajt. A tea és a cigaretta bejött, ez miért ne?

Tévedtem.

Szőrnyű volt.

Rohantam a konyhába, hogy leöblítsem az ízt.

A kanapén ülve várt.

- Csak a világvége menthet meg minket a pokoltól.

- Miért gondolkozol ilyeneken?

- Én nem. - ő nem.

- Ki vagy te?

- Aki elhozza majd a világvégét számodra. Megfoglak menteni.

Úgy nézett rám, eddig kételkedtem abban, hogy tényleg létezik, azt hittem csak képzelem. De most éreztem. Itt ült mellettem és igenis valós volt.

Megfog menteni.

Ahogy ezt kimondta akkora nyugalom fogott el. Elhittem, hogy megfog menteni és tudtam is, hogy ott lesz majd. Úgy éreztem nem kell szétnéznem mikor lelépek az útra, nem kell figyelnem a piros lámpákat, nem kell ügyleni a gázra, és nem kell félnem a szívmegállástól. 

Ha egy kocsi elakar ütni vagy szétzúzni, ő ott lesz. Amikor két percere vagyok a robbanástól, ő ott lesz. Ha nem verne a szívem, ő ott lesz.

Lehet ő lesz a másik sofőr és meghalunk.

Lehet ő az aki nem kapcsolta ki a gázt.

Lehet ő lesz az aki kimondja a halál időpontját.

De ott lesz és megment, még ha nem is a klasszikus értelemben.

Magam elé bámultam, akartam valamit mondani de... eltűnt. Olyan hat-hét percig bambulhattam és ezalatt simán kisétált. 

Hát kösz.

Lefeküdtem volt még két órám a kelésig.

Vele álmodtam.  Rájöttem mi volt most más benne vagy inkább rajta. A kalap ami rajta volt, a borosta, az ing mint egy meg nem értett művész. Szerintem az is volt. Minden és mindenki fölött állt. Egy isten árnyéka, egy démon szinkronja, egy angyal szárnya, egy gyilkos kaszája. Ez mind ő volt.

Ez  fickó egy paradoxon.

Amikor felkeltem a tegnapi kupi eltűnt.

Egy levél.

"Mocskos dög, hogy tudsz te úgy aludni, hogy ekkora szemetet hagysz magad után?"

Beteg állat, betört és kitakarított míg aludtam.

Egy dologban reménykedtem,  a lépcsős mutatványban, remélem megint úgy távozott.

Behunytam a szemem és láttam.

Rohant lefele.

Káromkodott, a kalapját fogta egyik kézzel a másikkal kalimpált.

"Tudod mi mentheti meg a világot? A világvége. Ez az egyetlen kiút."

Hetekig csengett a fülemben.