rag

ne legyél zavarba, úgyis elfed minket a hó
ne legyél makacs, úgyis elfed mindent
az éhség majd elmúlik a legalján, a földön pont
a földön hever minden
elhagyatottan, régiségek halma
a polcokon friss hús
új képeket, jelek
a jelek mutatják ki vagy, vagyok
vagyunk 

gyere be, ez itt az én helyem, nézd ott alszom nézd itt eszek nézd ezek a darabok a jelek nézd 
és mond 
mit látsz
sokat láthatsz magadból és akár többesszámba is tehetjük: magunkból
sokat látok belőled: belőlünk
és nézd a képeket a nyarunk ott van hisz a digitális képkeret sokat foglal magába

éter

dübörög a düh a dohos falakon

s dübörög a múló románc az ajkakon

ködbe borul az őszi reggel

földbe szorul az ősi ember

levelek szállanak délre

emberek állnak félre

mozdulnék én is, de új vagyok

körülöttem mindenhol angyalok

angyal vagyok, de sáros lélek

arra lettem, hogy mindig féljek

szarra leltem s ez álnok vétek

hisz várat abból csak ha érdek

de mond hol találok egy vétkest

embert? lényt? szörnyet?

kit keressek, merre?

délnek!

hisz arra állnak félre

a senkik, a hősök, a harcosok

a békés elmék, s akiket marcolok

ajkakon pihen a régmúlt

bukott voltam, de a szívben láng gyúlt

test az ágyban, testek, részek

képes lettem egybe látni az egészet

a fal dohos maradt, a düh dübörög

a múló románc még mindig ücsörög

teli a fal mocskos szarral

órarabság

reformálok 

deformálok

papír udvar

gyufa király

és 

hamu lesz belőletek

gyullad az ég

nevetve félt, aki élt

éltem én?

élek

s néha félek

biztonság, takaró fal

takaró burok, védelem

néha félek

miközben nélküled élek

zár zár zár az égbolt

maradjunk még

nyissunk földi mennyországot

hogy vagy?jó hogy vagy

köszönöm a lélegzés varázsát
köszönöm az időt
köszönöm a gyógyítást
köszönöm az erőt
köszönöm a létezésed
köszönöm, hogy létezhetek
köszönöm, hogy láttam
köszönöm a takaród részét
köszönöm a sebek fakulását

és már él, nem az él hegyén
nem rég kezdte, de élvezetesnek véli
gyakorlom éjjel és nappal na meg a nem létező napszakokban

emberbőrben

nincs időm az emberekre
a matekra
magamra
soha már a falakra
kialakulni? már megtettem, tehát tessék szépen elismerni
szerintük minden a talajhoz van szögezve, csak a kereszt lóg a falon
még a farok se állhat onnan fel

szökj szükség

szükség szükség mindent mozgató

szükség pumpálja a vért, erdők porladnak el, folyók fordulnak más irányba  

ha kérhetnék egy dolgot, nem kérnék semmit tudniillikkedves telhetetlen vagyok és félek 

inkább építek

kövekből pakolok tornyot a pataknál, égig ér már túl a felhőkőn, túl a mennyen, az égi poklon 

égi zúzda lerombolja az életet és kövek hullanak szét a nagyvilágban, 

az erkélyről lekap a vihar és elvisz a messzeségbe, új utakat épít a sóvárgó Isten és szellőkön visz haragjának sodra

számolj fényeket a távolban

hasonlít rá, aki a képről nézz vissza
persze most is mind mindig befelé fordítom engem ne bámuljon, nem nézek abba a tükörbe, régi képek tükre
tényleg hasonlít, hisz sötét lett 
a tündöklés határtalan lehetne, ha saját magadat tudnád elkábítani, olyan lenne mint egy óceán, mint egy tó
állok a vízben épp csak a bokámig ér a mindent mozgató éhségre gerjesztő pocsolya, víz, hatalmas állóvíz és ahogy nézek az éjszaka mécsesei felé a túloldalra szinte kedvem lenne átsétálni az egészen, tudnék vízen járni, érzem képes lennék átúszni az egészet, nem lenne egy kosza hullám sem ami elsodor hisz minden nyugodt mostanság, ott messze a távolban morajló villámok, csak ijesztgetnek 
ők nem akarják, hogy bizonyítsak hisz akkor erősebb lennék még az égi szentségeknél is
akár még magamnál is

tehetetlen tettlegesség

a tehetetlen tömeg végül saját tömegétől megmozdul
és eltipor a mélybe, tehetetlen árnyak kifacsarnak végleg és köszönöm  nem bánom
nem bántam meg semmit, minek tenném vajon hisz vízbe nyomnak holnap és a minden egyre nagyobb vadon
lesznek koszorúk, gyászbeszéd és szirmok mocskos hazug szavak, őszinte kacajok, az ott meg arat
aratja a búzám, kenyeret süt és majd ott kint a napon eladja és alszik nyugtatókkal a havon
téli álom megfagysz, kísért a hibád
két út van és még száz azon felül ötven, nem érdekel hol jársz
nem leszek lelkiismeret
az évek a miénk maradnak, majd mosolyogsz, de sose ismétlődnek a napok 

old blue days

kérleld az istened, hogy hozza el a világvégét
kérleld magad, nézz körül és kérleld őket, hogy ne felejtsenek el
nézd a szemeit, még nincs meg a szó mely illene rájuk
néznek és látnak, be látnak a szemembe és azon túl
mi is van azon túl?
még nappal van, de már fent a Hold elszáll előtte egy sas akit teljesen hidegen hagy az autók zaja, a szárnyak szabadságot adnak neki, szenny fölött repülni

rég nem volt már olyan mint a mai nap
szinte vihar volt

harmónia

ki van ott kint? az utcán? a téren? a sötétben? a vérben?
az ablakból nézem és nem értem, miért kint az éjszakában keresed a válaszod, az életed, az ételt
mire vadászik az éjszaki műszakos vadász? mi a fegyvered?
még mindig az ablakból nézem a messzeségbe nyúló csöndes nyugodtságot, nyugodtságod
mellesleg harmónia uralkodik odakint
kint az utcán, a téren, a sötétségben, bent a vérben, az éjben s félve de kérlek kicsit még maradj