Amit birtokolsz, az birtokba vesz...

"Csak akkor tehetsz meg mindent, hogyha már semmid sincs." 

Letudnánk mondani mindenről? Mi az amire szükségünk van a túléléshez? 

•  Tudod, mi az a dunyha?
•  Egy paplan.
•  Egy takaró, egy sima takaró. Na, de honnan tudjuk mi ketten, hogy mi az a dunyha? Szükségünk van dunyhára a túléléshez a szó nomád értelmében? Lófaszt! Akkor mik vagyunk mi?
• Nem tudom, hát... gondolom, fogyasztók.
• Úgy van! Mi fogyasztók vagyunk, az életszínvonal-megszállottság melléktermékei. Bűnözés, éhezés, szegénység? Ezekkel nem törődünk. Mi izgat minket? A színes magazinok, a televízió, az 500 csatorna, egy név az alsógatyánkon, viagra, hajnövesztő, műolaj.

Fogyasztók....kell mert csak. Mert menő, mert tetszik, mert még nincs. Kell...

Hibásak vagyunk? 

Beleszülettünk a kényelembe megszoktuk, hogy minden este fürdünk, természetes a meleg étel, a fűtés.

Ha végigmegyünk az utcán reklámok bombáznak mindenhonnan ruhák, bankok, kereskedők. Mindenhonnan arról biztosítanak pénzünk itt lesz a legjobb helyen, ez a kocsi illik legjobban hozzánk, itt kell bevásárolni, ott a legjobb az árufelhozatal, a legjobb pártot válasszuk, oda menjünk nyaralni, ez lesz a legjobb.....

Az életünket  reklámok, műsorok, trendek, emberek, felfogások irányítják....

"Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk, melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk"

Arra hajtunk, hogy az életünk be legyen biztosítva méghozzá minden oldalról. Munka, család, barátok és egy kanapé. De ha egyszer mindez lényegtelen lesz. Miért próbálunk hatalmas hegyeket építeni ha úgyis egyszer elveszítjük. 

Egy életet áldozzunk arra, hogy lehessen életünk aztán rájövünk, hogy mégse éltünk.

Biztosak akarunk abba lenni, hogy szabadok vagyunk. Mi vagyunk a saját életünk vezetői.

Képesek lennénk mindenről lemondani?

Beköltözni egy dohos házba a város szélén ahol sosincs senki. A falakról esőben csorog a víz. A csapból mocskos víz folyik. 

Értékrend. Mi is az ami számít (a legtöbbeknek) munka, pénz, ruha, szépség, kocsi, ismerősök száma....

"Nem a munkád vagy... és nem is a bankbetéted! Nem a kocsid vagy és nem a tárcád tartalma! Nem egy menő ruha vagy! Egy bohóckodó ganajkupac vagy a világban."

Talán a legnagyobb szabadság az, ha egyetlen dolgot veszíthetsz el.... az életedet.

"Minden a másolat másolatának másolata."

Harcosok klubja: kultusz.

http://port.hu/harcosok_klubja_fight_club/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=9635&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_topic_id=2

Mi az amit sosem tennél meg?

Van jó ember? Van rossz ember? 

Emberek vagyunk jó és rossz tulajdonságokkal. Múlttal. Van amit legszívesebben elfelejtenénk és van amivel kiplakátoznánk a világot.

Vajon mikor mondhatjuk valakire, hogy jó ember? És ki az aki rossz?

Mindenkiben megvan a gonoszság, megvan a szeretet, a hazugság, a csalás, képesek lennénk felrúgni mindent egy dologért, feladni, elesni, felállni.

Nem tudhatod mire vagy képes. 

Mi az amit sose tennél meg?

Nem ennék bogarat.

Nem ölnék embert.

Nem verném át azt akit szeretek.

Nem tudnék lopni.

Képtelen lennék hazudni.

Ha valaki egy szobába zár kikötözz és azt mondja "most vagy megölöd a melletted ülő idegent következmény nélkül, vagy megölöm azokat akiket a legjobban szeretsz".

Mit tennél?

Pár centire tőled egy ember akit sose láttál, aki ellened semmi rosszat nem tett. Lehet családja van, gyerekei, egy igazi élete. Megölnéd?

Nem mindenki mondaná elsőre, hogy igen.

Könyörögnénk. Felajánlanánk az életünket. Esküdnék Istenre. Pénzt ígérnénk.

De a végén az emberek nagy része megölné.

Egy elmebeteg pisztollyal fenyeget téged és még sok más embert egy bankba, ha a pisztolya a földre esik valaki felkapja és ráfogja, talán le is lövi. 

Lényegtelen mit hittél, mit mondtál azelőtt. 

Lényegtelen mit ígértél.

Pillanatok alatt értékelődik át minden, a határok elmosódnak, az ösztönök felszínre törnek.

Ha az életünkről vagy számunkra valami fontosról van szó a végén mind ugyanazokká vállunk. Harcolunk. Megteszünk mindent. Bármit. Akármit.....

Kevesen vannak akik inkább elesnek és feladják. Nem könnyű feladni, sokak szerint gyengeség. Hát próbálja csak beismerni, hogy valami nem megy, hangosan mondja ki, hogy megbukott. Söpörje össze álmainak törött darabjait és dobja ki a kukába mindenki szeme láttára. Egyáltalán nem könnyű. Könnyebb titkolni mint beismerni.

Mindenki egy hős. A hősök meghalnak, hibáznak, feladják. 

Aki feladja erős és igenis hős. Aki küzd és elesik igenis hős. Aki küzd és nyerj igenis hős. 

Lényegtelen ki meddig bírja, egyszer az utolsó is eltűnik.

Amire képesek vagyunk az sokszor hihetetlen. Hegyeket ugyan nem pakolgatunk, de attól még áttudunk jutni a másik oldalra. Befolyásoljuk a másikat, átverjük, megütjük, elhitetjük vele, hogy sajnáljuk aztán újra a földre lökjük.

Látjuk, hogy valakit földre löktek odafutunk és felsegítjük, közel van hozzánk. Meddig marad közel?

Bármikor jöhet valami, ami mindent megváltoztat.

Akit felsegítettél annak te vagy a jó ember, akit ellöktél annak a rossz.

Idő...

Idő.....

Néha túl gyors a legszebb és órák olyan hirtelen múlnak el, néha csak ülsz és azon gondolkozol valóban megtörtént vagy csak egy álom halvány emlékei....

Néha túl lassú és a legszörnyűbb órák akár éveknek tűnnek...

Sokszor olyan jó lenne megállítani, beletekerni, visszafordítani.....

Van ami fölött nincs hatalmunk....  a múlton nem változtathatunk, az előző perc már megtörtént nem tudod semmisé tenni. 

Ha lenne rá lehetőség, meg lenne a bátorságunk visszamenni és megváltoztatni azt, amit tegnap tettünk?

Biztos kipróbálnánk és kijavítanánk egy hibánkat talán jól is járnánk vele, de lenne egy következő hiba amit még egy követ, egyszer biztos nagyobb bajt csinálnák, mint amit kiakartunk javítani.

Nem tudjuk mi lesz a következő percben, egy döntés mindent megváltoztathat.

Honnan tudod, hogy az tényleg hiba volt? 

Lehet, hogy 3 hét múlva amiatt a hiba miatt életed legszebb napja fog következni...

Lehet, hogy a kijavított hiba nagyobb hibát eredményez négy hónap múlva....

Sose tudhatod melyik döntésed mit eredményez akár holnap és akár hosszú távon.....

De sokszor vállalnánk a kockázatot.... meghal valaki akit szeretsz persze, hogy vissza akarnád hozni újra és újra, valamit tennél, hogy akkor és ott ne történhessen meg, ne halljon meg.....

Ha megállíthatnánk sokszor maga az álom lenne.

Ott lenni valakivel és ott is maradni. Sose kelne fel a nap, nem mozdulna többé az óramutató.

Néha olyan mintha nem menne az idő, talán ezek életünk legszebb órái?

Emlékszel? Csak arra gondolsz ami most van, ott vagy ahol éppen vagy, tényleg szó szerint ott vagy fizikailag és a lelkeddel is. Nem gondolsz másra, nem töröd a fejed a holnapon csak annak a pillanatnak élsz....Tudod milyen? Ismerős? 

Erre fogsz emlékezni majd?

Becsukod a szemed és ott ülsz a dombon azokkal az emberekkel akiket mindennél jobban szeretsz, beszívod a levegőt és tudod még sosem volt még ilyen tiszta, hallod a többiek hangját és elveszel bennük, látod ahogy nevetnek, érzed őket, velük vagy......

Egy mólon fekszel egyedül, hallod a vizet, érzed az illatát, szinte eggyé válsz a hullámokkal, a napot ott érzed a bőrödön és bent a szívedben. Mintha több lennél mindennél.......

Csukd be a szemed és éld át újra azokat a pillanatokat amikor nem létezett az idő, mert gyorsabban tűnünk el mint a fénysebesség....

Bakancslista

Ha tudnád közeleg a vég, ha tudnád  hogy pár hónap és meghalsz, hogyan vészelnéd át?

Mindenkinek elmondanád a legtitkosabb érzéseidet?

Beteljesítenéd álmaid egy részét?

Azokkal lennél akiket szeretsz?

Eltitkolnád mindenki előtt?

Az tennél végre ezen a kibaszott szemétdombon amit mindig is akartál de nem mertél?

Van aki őszinte lenne, és megakarná tudni a válaszokat és elvárná másoktól. Tudni akarná szeretik-e, beakarná ismerni a hibáit. Elmondaná mit akart megtenni, de nem merte, kimondaná azokat a szavakat amiket csak leírni tudod eddig aztán összegyűrni.

Van aki megörülne és próbálná élni az életét úgy, hogy neki jó legyen. Buli, pia, tetkó minden ami a "majd egyszer" listán szerepel. Élni akarna úgy mint azelőtt soha. Tudni akarná milyen a legszebb tengerpart, milyen a leghosszabb tánccal töltött éjszaka, milyen egy idegen csókja....

Van aki minden percet a családjával töltene, aki megakarja ajándékozni őket még egy perccel, még egy emlékkel.

Van aki nem bírná elviselni, hogy sajnálják. Nem akarná látni a fájdalmat a szemükben,. nem akarná hogy sajnálják. Utálná őket mert sajnálják, utálná magát mert van ok arra, hogy sajnálják.

Talán valaki nem is bírná elviselni a tudatot, hogy mindjárt vége.....rásegítene....

Sokunk élni akar. Élni csak úgy. Megélni a dolgokat úgy, ahogy jönnek.

Meg akarnád tudni melyik lesz életed legutolsó napja?

Bizony ezt nagyon sok embertől megkérdeztem egy valaki mondta azt, hogy egy hónappal előtte igen.

De ha most ebbe a pillanatban megtudhatnád?

Kiakarnánk játszani a sorsot és legtöbbünk biztos mindent megtenne azért, hogy elkerülje.

Van akinek ez lenne a tökéletes motiváció, hogy merjen lépni. Tudná mire mennyi ideje van, mennyi ideje van élni, elérni, hogy ne csak egy legyen a sok közül hanem VALAKI, egy személy akire emlékeznek majd.

Szabadságot adna neki az, hogy tudja mennyi van hátra. Rendbe tudná tenni a lakását, hogy majd ha a gyászoló rokonok elakarják rendezni a tárgyait ne egy rumlis, poros szobát találjanak. És eltudna búcsúzni.

Van akinek beárnyékolná az életét a tudat, hogy megfog halni méghozzá azon a napon és nem másikon....

Nem tudná élvezni az életet, börtön lenne neki a lét, megfulladna.

Ha tudnád írnál bakancslistát?

Sikerülne mindent elintézni.

A szemed csukva lenne, a szíved pedig kitárva?

Talán életed legszebb hónapjai lennének, talán csak siratnád a régi időket, vagy az álmaidat követnéd?

Bakancslista

Fantasztikus film. Első nézéskor már az elején tudtam ennek sírás lesz a vége.

Jobb színészeket talán nem is választhattak volna. Elgondolkodtató és gyönyörű.

http://port.hu/a_bakancslista_the_bucket_list/pls/fi/films.film_page?i_topic_id=2&i_film_id=90977&i_city_id=-1&i_county_id=-1

"Ma sem állíthatom, hogy képes vagyok egy ember életének értékét megbecsülni, de egyet kijelenthetek: tudom, hogy amikor meghalt, a szeme csukva volt, és a szíve kitárva."

Emlékek, döntések

Mi marad meg?

Ha majd idős korunkban egy fotelben ülünk mire emlékezhetünk vissza?

Felejtünk majd? A döntéseinken bíráskodunk? Haragszunk majd? Azon töprengünk miképp lehetne más?

Becsukjuk a szemünket és próbáljuk átélni életünk nagy döntéseit.....mi lett volna ha....ha másképp döntünk?

Egyetlen egy döntés annyi más lehetőséget szülhet. Nincs jó döntés és nincs rossz döntés. Döntések vannak.

Egy döntés meghozatala talán a legnehezebb dolog lehet, sose tudod mi fog következni, sose lehet valaki száz százalékosan biztos. A döntéseink és a véletlenek szövik az életet, millió apró tényező, olyanok amikről nem is tudunk. Talán a legkönnyebb lenne azt mondani fej vagy írás, de az esetek többségébe úgyis addig dobálnánk az érmét míg az az oldal lenne fent amelyik válasz felé jobban húzz a szívünk. Kegyetlen nehéz vállalni a felelősséget a döntéseinkért és tetteinkért, de muszáj.

Egy férfi New York-ba költözik mert remek munkaajánlatot kap. Felköltözik a nagyvárosba és remek életet él, otthagyva a családi vállalkozást most egy légkondicionált, több tíz emeletes irodaház egyik közepes méretű irodájában tengeti mindennapjait. Minden biztonságos. Munka. Lakás. Elégedett. És aztán nocsak nocsak nocsak....a véletlen és rengeteg döntés - saját és más emberek döntése - egy baleset, egy merénylet 9/11 és a repülő becsapódik a légkondicionált, biztonságos, modern irodaházba. És meghalnak. Sokan. A férfi is.

Nevezhető ez rossz döntésnek?

Szerintem nem. Csak egy döntés. Persze lehetett volna jobb is, de talán rosszabb is. Talán van rosszab a halálnál? Végig nézni szeretteink igazságtalan halálát. Persze a férfi szerettei végig nézték, nem kellemes.

Áldozat volt.

Dönthetett volna másképp is, de legrosszabb álmába se gondolta, hogy ez fog törtnéi.

Ha tudta volna előre biztos nem így dönt. De senki se tudja előre. Jó érzékkel kiszámíthatjuk mi következhet, de sose lehetünk biztosak.

Jó lenne tudni előre, hogy mi fog történni?

Igen.Nem.Talán.

Ha meglenne a képességünk, hogy előre lássuk döntéseink lehetséges következményeit még akkor se biztos, hogy tudnánk dönteni.

Amíg nem döntünk szinte minden lehetséges.(persze csak reális keretek között)

http://port.hu/mr._nobody/pls/fi/films.film_page?i_topic_id=2&i_film_id=110933&i_city_id=-1&i_county_id=-1

Mr Nobody

Varázslatos film a döntésekről. Valaki lehetséges életeiről. Elgondolkodtató, megható, megterhelő..... csodás.

Egyik kedvenc film. Hihetetlenül összetett és pont ezért tudom megnézni újra és újra. Rengetegszer láttam és még mindig ugyanaz a hatás. Nem válik lapossá, nem tudom mi mikor jön, bonyolult és pont ez jó.

                                   

Ha majd idősként visszagondolunk rengeteg 'ha' lesz. Rengeteg be nem teljesült álom, ki nem mondott szó, be nem tartott ígéret. Szenvedés és mosoly. Eszünkbe jut majd életünk legfinomabb bora, legforróbb estéje, a legnagyobb pofon, a vállak amiken sírtunk és azok akik a mi vállunkon sírtak. Sokaknak megbocsájtunk, sokakra a sírig haragszunk. Mit látunk majd ha egy pillanatra lecsukjuk a szemünket? Valaki arcát, egy naplementét? Semmit? Rég elfeledett álmokat.....

Eléggé nagy fegyver a vallás, a hit. Én nem hiszek az egyházban. Szerintem lehetetlen úgy élni, ahogy azt Jézus gondolta. Az egyház pedig nem is olyan szent a vallásos embereket nagyon könnyű befolyásolni. Persze a hit egyáltalán nem rossz dolog, nagyon sokat segíthet ha tudunk valamiben hinni, bármiben. A hithez jogunk van és sokszor más nem is marad csak a hitünk és a reményeink. Hihetünk istenekben, gondolatokban, felfogásokban, bármiben, de legfőképp magunkban kell hinnünk.

Mi a modern korban hiszük. Kell valami megszerezzük. Leszarjuk a véleményeket, törvények meg okos emberek, pártok és politikusok parancsolnak. Az emberek szavazzak vagy nem, elégedetlenkednek és mi is ezt fogjuk csinálni. Okosak vagyunk mindneki hülye mi vagyunk a világ közepe. 

Kell mert tetszik, kell mert lehet kel kel kel. Ez van. Nem tudunk lemondani a kényelemről. Valószínűleg élünk és meghalunk elfelejtenek és ezt tudjuk valahol és mégis harcolunk, hogy jobb legyen az élet és ez a normális. Felfoghatnánk úgyis, hogy semmi értelme mert úgysem marad utánunk jóformán semmi. 

Kétszínűség elítélni, hogy így megy úgy sajnáltatjuk magunkat a szarkis problémáink miat, mindneki ezt csinálja. Mindenkinek az a porbléma amilyen baja neki van. És bocs, hogy nem sirok és borulok ösze bűntudatomban mer valahol éheznek. Én nem tudok tenni ellene. Jó lenne ha tehetnék de nem, ezvan. És ha neked fáj attól még tese teszel értük semmit.Én is sajnálom őket, de ettől nekik nem lesz jobb.

Sokan olyan helyzetbe vannak, hogy segíthetnek, segíthetnének de persze kevesen teszik meg. Nem lehet csodát tenni. Nem lesz tökéletes világ, nem lesz béke, nem lesz elégedettség. Vannak szép és rossz napok. Szenvedünk és boldogok vagyunk. Jókor vagyunk jó helyen, rosszkor rossz helyen. Belénk rúgnak, visszarúgunk. Elhisszük, hogy a legjobbak vagyunk, elhisszük, hogy sose lesz jobb. Hiszünk, csalódunk. Elesünk, felállunk. Lélegzzünk. Meghalunk. Vége. Elfelejtenek. Ami maradt csak egy sírkő vagy egy urna, néhány száll virág és halványodó emlékek.