folyik rá a tájra

hello.

kérlek ma próbáld meg

Lassú kövér felhők,

Folynak rá a tájra.

Napfény koszorúzza

És sörhabos a szája.

"akasztottam, zuhantam" zakatolafüleiben

itt az akasztás ideje
hiszen a buszról ma éreztem, hogy térben és időben tényleg létezem
majd azon gondolkodtam, ha fent ülnék az egyik felhőn és lógna ami csak lóghat, nos ott fent
ki venne észre?
fájna-e ha leesnék?
nem süllyednék bele majd esnék át rajta, hiszen olyan mint a vattacukor?
lesuttognám nektek: hallgassatok el marhák, ma felsőbbrendű vagyok, ma akasztok, fel, felakasztom, és élvezem
a kabátot a fogasra és észreveszem, hogy megtettem, eltölt a büszkeség, hogy a percek óta készülő tervet teljesítettem (mintagombgombgombod)
körülöttem éppen por, láthatatlan apróságok a légtérben, fölöttem az éter, alattam kőmenny 


mellesleg egy kép készült miközben átesek a semmibe lebegő vattacukor hegyeken

földet még nem értem, megszűntem útközbe

pluie

és az eső mossa el akkor, amikor akarom. létezünk és rohanunk, nyári eső, dörög hisz valaki mérges odafent, tehát növeljük haragját, akár szabadságra is mehetsz drága mert mi mezítláb futunk majd a dühödben.

tudod mindenki függ valamitől

függ a függöny lefele hisz mást nem tehet

függ a farkas a holdtól

a tenger tehetetlen, arra csap amerre fújja a szél, minden hullám áldozat

az esőben megfürödtem szépen

függök a busztól

függök az időtől

függök félelemtől, mérföldektől, tértől,

függök a szavaktól, esőtől, széltől

magamtól

és talán

és akkor szépen elmossa az elmét
amíg a testet nem tudja

x&u

és majd megáll a világ, ha meghalunk
akár egy buszon borral a kézben
akár egy bokorban
akár ott a megmászhatatlan rámpákon
sarokban
sárban mászva
Ha sikerült felfutnod a félcső tetejére már hős vagy, még nagyobb hős ha énekelsz, akárhogy, akármit. Lóg a láb a képzelt magasról, füst tölt meg, ha lehetne raknánk egy nagy ágyat a zöldfalúfirkáltmocsadék közepére és akár be is költöznénk, be az otthonba, a másikba. Jó lakhely lenne van állandó zene akár általunk, akár vendégek által, kérésre, ötven kis fénylő pénzért és néha napján még úszhatsz is, úsztunk már. A falakról ránk bámuló rajzok a bűntársak, figyelnek, de nem árulnak el semmit, emlékképeket őriznek, közöttük élünk ők pedig halkan, szótlanul figyelik a lépteket. Otthonnak nevezhetjük, létezünk.