lies make it better

faszt esznek és mást rugdosnak, szórják a szitkokat miközben mosolyognak a senkiházira, 
az ilyenek bizony undorítóak ígérnek majd szavakat szegnek, szeretkeznek a lelkekkel és kidobják valami poros útra
különlegesnek tűnsz, mert tehetséged van hozzá, szavakkal karöltve ámítasz 
számító dög, tudatosan tördelsz, tudatosan taposol, tudatosan titkolod a tudatod valóságát
napfénynapfény égesd fel, a napfényt is meggyőznéd 
egyszer ha begyógyul  a kéz isten bizony megütlek
- na de mégis kit?
- bárkit
- bárkit?
- az emberek összességében zabálnak és hazudoznak
- te is?
- én soha
- én se
hazugok vagyunk


mosolyogj kedves, pislogj bájosan aztán ha hátat fordít hegyezd a késed rendületlenül, oh légy hazugságod híve, még mindig elhiszem, még mindig elhiszik
ki a nagyobb szemét te vagy én?
ma elsétálok azok mellett a falak mellett, ahol éjjel magamat elhagytam és ha esetleg hátat fordítanék ma éjjel magamnak, nos... én már megkaptam

síró fák

Síró fák állnak a dombon, létezésük önmaguk számára teher. Helyhez kötve, várva a semmi végére. Nincs ki megpihenne lombjaik alatt, még annyit se érnek, hogy valaki kivágja őket. 
Ijesztő a látvány amit te tettél magaddal, velük, velünk, vele. Szabadon tehetem tönkre magam, ahogy te is megteheted, de mással igazán nem kéne szórakozni. Nem kiabálok, mert nem félek ott az utcán féltem a szavaktól, de az volt az utolsó.
Ha a fák láttak biztos elmosolyodtak rajtam, remélem megtörtént. Csak egy pár percre felejtsék el a kérgük alól csorgadozó véres könnyet és lássák a világon még náluk és létezik szánalmas senkiházi, aki talán egyszer majd ott hever pont a könnyek alatt. 
Az egyik kéz remeg a másik fáj.
Ha ezeknek a nyomorult fáknak lenne kezük ők se csinálták volna másképp, főleg ha elfagyott a lelkük a dér alatt. 
Igazán nem fogom magamnak megbocsájtani, és mi van ha megmarad a helye? Szembesülni a hibáddal nap mint nap, amíg ki nem vágják a fákat? Nem nagyon akarok reményt fűzni semmihez, minden fa ezért szomorú. Ha a remény besül, majd elesek én is valami láthatatlan nem létezőben és örülök, hogy beverem a térdem. Szétszakító leplezett tudatosság, ezek a fák készülnek valamire. Egyszer fogják magukat és kimozdulnak a korlátaik közül, végre mernek lenni, iszonytatóan becsülöm ezek a fákat, megtisztelő lenne közöttük várakozni a felemelkedésre. Első lépés: gyógyuljon be aminek be kell, ne legyen több gyógyulandó kiskapu.

aki besül majd érvényesül a tompa majd beélesül úgyhogy máté legyél te is optimista

nekem ehhez semmi jogom, nekem tényleg, szánalom

tükörben a senkiházi, esetleg mögötte

Betontengerbe süllyedve kapálózol a tiszta levegőért, nincs természet, kiölted, kiöltük. Az utca igazán barátságos tud lenni, ha nem látod benne a rohanó autókat és siető embereket, akik átnézve egymáson haladnak valamerre, de sietségük igazi okát ők is csak ritkán sejtik.

Volt egy vízióm, nem emlékszek a képekre, de kivert a víz. Víz volt? Talán vér, sosetudjameg. Végtelenségbe táguló univerzum, ha megfordul a folyamat jön a nagy összeroppanás, a kezdetté zsugorodunk. Mi volt a kezdet? a létező valóságos semmi

Ráfagyott a dér a fákra, ha befesthetnéd milyen színű lenne? Tükör színű. Van a tükörnek színe? Nézz bele és mond meg. Saját magadnak beszélsz, tudod igazán ritka, ha meghallja egy máté, egy múzsa, egy akárki senkiházija.

Emberek közt mutatkozik igazán meg az embertelenség.

önmagammal szemben

A pokolba kívánom az egészet, téged nem, százszor inkább magamat. De úgynakérlekmégis a pokol biztos, hogy egy olyan mocskos hely mintahogyazt mondogatni szokás? Szeretném látni a garanciát, mert én mától csak azt hiszem el, amiről pecsétes papírt állítanak elő a nagy wallstreeti emberekék.

Nincsen adás, az idő nem működik ilyenkor. Foglalj le máté! Nos igen savat hánytak a sebre, égetnie kéne, de még ez a sav is elcseszett és csiklandoz. Nem értem gond-alatt nő hatalmasra a gondolat melynek ereje számomra igencsak kérdéses. Meggyengít és szétkapar, iszonyat profin csinálja, ezért rohadtul tisztelem. Én kreálom, bennem áll össze. Tisztelhetném már magam is végre.

Tisztelet neked!

-Ugynakérlek mégis mi a baj?

-Honnan veszed, hogy baj van?

-Látom.

-Honnan veszed, hogy elmondom? Az én nyomoromból csak az táplálkozzon, akit megkínálok. Ha megkívánod, rendelj egy adagot valami telenovelllából, olcsón adják és megbeszélheted a szomszédoddal, mindig van utánpótlás délutánonként, ha meg elfogy, majd nyitnak egy új üzletet.

Túl sok volt a kevés és túl kevés a sok.

A felszínen kevés mély dolgot találsz. Idealizálódunk. Miben? Rengeteg csúnya szóban, pofonokban, másnak a kínkeserves valóságában.

Befásultam. Tényleg. Mennyi az annyi? Semmi.

Nagyon jól vagyok, igen köszönöm. Kicsi a lakás, de jól osztozunk rajta a főbérlőnk meg azt hiszi ő az úr. Bejött nekünk az élet, a csaj meg gondolkodik, de nem látja az ablaktól az ablakokat.

Érzed már, hogy meggyilkol a levegő, szétégett, felszakít, megmérgezz, leépít.

dorisz, ki is vagy te valójában?

egy apró semmitmondó kis részlet, az egész nem állna le nélkülem

a létezésem tény, a hiányom elfogadható

pótolható darab vagyok, pár mozdulattal eltűntethető szennyeződés

álmokkal tele pakolt vesztes

legerősebb gyenge, átlagos pont, lélegző álló pocsolya

olyan áru, aminél százszor minőségibb is kapható ugyanezen az áron

gondolatokkal sakkozó szarházi

van egy életem meg egy halálom, nem ajánlom fel egyiket se

egyszer majd beállok rabszolgának, de most még keresgélek

várakozó, bekénetörnigyeremár

ki is akarnál te lenni?

csak mondj annyit, hogy különleges

csak annyit, hogy nincs velem akkora baj, szinte már illik is hozzám

GONDolat

Lehasít a peremről, lelassít, szétrág, fertőz, vértez. Késztet, hogy lépj, de nem enged az indulásnak. Valami hiánya lett a minden egyik tartalmas része. 8 méter mély felszentelt gödör, habzó szájú hívők és bevarrt lelkű lázadók. Megsemmisülök naponta minimum négyszer, beás a sárba a kényszer. Üvölt a fülembe én keresztül nézek az árnyékán, de azért a szemét keresem hátha pont az enyémbe néz, nos ha odanéz én elfutok.


Erdő, erdő van idebent... nem ér kiirtani, védd a fákat, menekítsd ki vagy segíts megszeretni őket, néha éget a kérgük és savat párologtatnak a levegőbe, ég a tüdőm

Eldöntöttem, felvágom a mellkasom
S fogom szívem, kihúzom és eléd tartom,
Lógó ereim, majd rátapadnak kezeidre
S nem engedik el, még le nem nyalod sebeimet.

soha ne tudja meg, az akiért teszed

Hallgass!
Nem rossz, tényleg nem rossz.
Gondolkodsz, hogy mit mondj, kell lennie valami jó mondatnak, olyan mondat amire talán a tökéletes jelzőt is ráerőszakolhatod. Ülsz, nézed, gondolkodsz. Mégis mit mondjak? Kérj bocsánatot amiért a lopod levegőjét és szépen rúgd sípcsontom, amiért ezzé tett. Porba dőlnek a falak, te meg hibásnak érzed magad, mert nem sérültél meg. Korlátokat állítottál fel, helyén van a gépezet csak rossz fele forognak a kerekek, ebbe születtél bele. Beleverik a fejed a falba és érzed, van valami a nyakadon, szorít. Élet a kötél neve és nem fogsz leugrani a szék széléről. Jó ez így, csak dobd kukába a büszkeséged, csomagold be mellé a makacsságod és lépj egyet előre. Ha nehéz a súly amit cipelsz, oszd meg mással vagy győzd le a tartalmát és dobd ki az útszélére. Gondolkodtál már azon, hogy senki leszel? Ne félj! Nem félek, csak egyszerűen futok, messzire. Van egy jó hírem: lesznek még jó hírek az életben. Félsz a rossz hírektől. Rossz nélkül hol lennénk? Probléma kell az előrehaladáshoz, probléma kell hozzád és mindig van pár lépés a megoldásig. Ha elnyom az élet törj ki, mond ki mit akarsz, mikor és miért. Ok-okozat. Létezik? Kit érdekel? Na? Oké. Csak azt lenne jó tudni, te mi  a faszért lélegzel, ha nem is élsz, csak vársz, állsz, félsz és hiszel egy olyan kecsegtető mindent megváltóba.. Nem fog magától jönni semmi, ha igen a szabályt erősíti, de attól még nem lesz belőle rendszer. Nevetgélj, mintha nem lenne gond pedig van, lesz, de most ne legyen. Menj oda és mond meg neki: ez van, így gondolom, fulladj magadba vagy legyen szép napod. Elhiszed, hogy szerencsétlen vagy? Akkor ők is elhiszik, de végtére is csütörtök van hadd gondoljanak, amit akarnak. Ne ess bele a verembe, csak ha magadnak ástad, és áss kiutat. Ha odamegy hozzád és sípcsonton rúg, menj utána és köszönd meg vagy rúgd vissza esetleg neves egy kicsit a felfedezésen, nem is olyan rossz a fájdalom. Ha találkoznál magaddal egy bormámoros éjszaka és elbeszélgetnétek, mi lenne a benyomásod magadról?
Megnyugvás, hiszen létezem.




megadtam magam?
nem fogom kimondani


Nem nő a lyuk a fülemen, olyan mintha lekorlátoztam volna magam. Menekülő emberek esnek el a porban ,a gondolataik simán beléjük szúrják a kést, megforgatják bennük és savat hánynak a nyílt sebre. Ott az a szerencsétlen még üvölt és sír, magának kreálta a gyilkosát, mellette a másik röhög és örül a savnak.
8 méterrel ástad el magad a föld alá
érzelemböjt
nem hagyom, hogy
egyszer, ha rajtakaplak


Majd bátor leszek, csak előbb félni kell és a félelem erős.
Elfogytam. Az idő lenyom, az élet elnyom. Ez van., Beszennyezték a fejem.

rabmadár

volt, lesz, van
lesz, van, volt
vesztes vagy vesztes vesztes
mikor győzöl?
ha beismered, hogy nem győzhetsz.
akkor?
paradoxon


Álltál ott és vártál valamire. Még mindig azok a hógömbök, még mindig be akarok költözni egybe.
Kapálózol, próbálsz levegőt venni. Aha, minek?
Nem tudom megfogalmazni a félelmet, valahogy nem megy. Érzem, ha félek.
Jó hát akkor mond már el, hogy milyen?
Hasít. Hasított. Nem értem.
Nem lehet felidézni, nekem nem megy ott érzem, ott meg vannak a szavak a pillanat kibaszott végtelenségében, de ha elmúlik a végtelen valahogy megfakul. Nem emlékszem. Nem is akarok, nem is menne.


Aki rabságban tart az én vagyok.
Aki a kést a hasamba szúrja az is én vagyok.
Én lököm be saját magam a szakadékba.
Magam miatt nem tudok aludni.
tárd ki a szárnyad repülj el rabmadár
felírtam az ajtómra, mindent felírok rá lassan nem lesz rajta hely
de akkor most akkor merre repüljek?


Túl sokat agyalsz a semmin! Egy rohadt mondaton napokig gondolkodol, egy mondtad képes megkeseríteni.




Kíváncsi vagyok mit látnának, ha egyszer tényleg belenéznek. Elmondhatná, na?
Összevissza építés, tudatos bontás. Mentegetőzöl érvekkel, légből kapott magyarázatokkal. Hazudsz neki, nekik, de leginkább magadnak. Azt érted, hogy amerre most tartasz az tönkretesz? Nem csak a te hibád, elcseszettnek terveztek téged is, de beléd csempézték az értéket, ember vagy, kicsit tiszteld magadban a jót és engedj utat neki. 
átgondolni nem is merem, hogy saját magam nem ismerem

Pár pillanat elég, hogy eluralkodjon rajtam ez a szenny, árnyék, ez világos félhomály, csalódottság. Megígérted. Pár ígéret, szó, remény.

a lényeget miért nem értem? kik vannak értem? puszta lélegzést nem értem.

fear

Félénken kezet fogtak, ők, a lány meg a félelem. Sétáltak valamerre, talán egy kibaszott messzi dombra, leültek és hallgatták, ahogy a távoli faluban harangoznak. A félelem hozott egy üveg bort, a lány meg elfogadta. Szenvedett, de úgy volt vele mégis kit érdekel minden elmúlik, szar lesz, de úgyis meghalok. 
Megdugta a félelem, ott a semmin. Meztelen testek, összefonódva, könnycsepp. A lelkéről eddig azt hitte már halott, most már tényleg az volt.
Ennyit rólad félelem, ha érzed, hogy félnek jobban nyomulsz. Ki keserített meg téged ennyire?
-Azt akarod tudni ki keserített meg?
-Azt.
-A te fajtád.
-Engem megtámadsz?
-Mindenkit megdugok.


Összetört a maszkod és elfolyt az életed, szóval mi lesz most? Én elalszom.


részben haragszom magamra, részben tisztelem magam (ez a kisebbik rész) néha csak úgy rám jön ez a te is meg én is baszhatjuk az egészet főleg, mert nincsen olyan, hogy te csak olyan hogy én hangulat
a haragszom rész arra vonatkozik, hogy faszságokon agyalok
a tisztelet rész arra, hogy

Áltathatod magad. A képet lefestheted, te vagy az úr, saját magad irányítója, érted az elméd és birtoklod. Persze, közben csak súrolod a felszínt. 8 méterre vagy magadtól és ez a táv bár kicsinek tűnik mégis szinte leküzdhetetlen, ha így folytatod.

a thought for now

Az akarsz lenni, aki nem lehetsz. Az mellet, aki sosem volt ott.
Lehetnél az, aki akarsz talán mellette.


Szóval máté tényleg elhihetnéd, hogy még van esélyed, olyanná lenni, mint amit szeretnél. Sose akarom elfelejteni a boldog pillanatokat. Hallani ahogy nevetek, a könnyek akkor a boldogság miatt jönnek, a hasam nem a félelem miatt van görcsben.
Élj! Látni akarom, ahogy élsz. Rugdosd a falat, ha fáj bent, üvölts, keres hitet, rombolj, neves, sírj, áss egy kutat, ha szomjas a lelked, tűnj el, törj össze csak lássam, hogy élet van benned. Kezdj el élni máté, kérlek.


máté.... ez a név egy dal miatt tetszik, pontosabban 2 másodperc miatt, nem is a név, hanem az érzés amit kellt bennem az a 2 röpke pillanat

Van akin nem lehet segíteni, nem a probléma megoldhatatlan, hanem az ember.
Rajtam lehet segíteni, a megfelelő ember tudna a megfelelő módszerrel, szóval nem vagyok elcseszett eset.
Ismeretlenek dobálóznak szavakkal, fogalmuk sincs mit indíthatnak el. Egy mondta képes változtatni, jobban leszel vagy basszátok meg. A szavak erősek, de egyszer beleverhetnél egyet a hasamba, hogy legyen valami halvány képem, arról ami benned zajlik. Néha tényleg nem tudod elmondani, nincs mindenre szó helyette van érintés, vagy ütés. Üss.


to buy the truth and sell a lie the last mistake before you die so don't forget to breathe tonight
tonight's the last so say goodbye the secret is out

goodbye goodbye goodbye goodbye goodbye goodbye

kérlek segíts, könyörgöm, kérlek, nem merem szemtől szembe kérni csak így, de kérlek segíts azzá lenni aki vagyok, gyere már máté vagy akárhogy hívnak

nem is gondoltam volna, hogy jönnek a könnyek, nem értem miért, hiszen előbb még jó volt
marad a pofa lapos, addig amíg

intimation

Szükségem van tapasztalatra, ismerni magam. Nehéz elhinni, hogy nem akar megütni, de tényleg úgy igazából, nem képes rá, gyenge, még csak meg sem próbálja. Elsorvad a semmi és átnéz a valamin, te meg csak állsz és fújod a cigifüstöt, kurvára ki akarod fújni magadból azt a sok égető rákcsomót, ami megszennyezi a véred. Senki sem tud segíteni? Hamis. Senkitől se akarod elfogadni. Igaz. 
ellopni a hitet, széttörni a szívet
falhoz vágni a lelkét, megtörni az elmét


Miért? Mert megérdemlem, talán. 

Megtehetném, bárki. 
Arra vagy képes, amit elhiszel magadról. - jól hangzik, lehet van benne igazság, de nem

Álmodtam egy világot magamnak, gecire fölöslegesen építjük ezeket az álomképeket. Csak csalódsz bennük.

Kicsit lenék olyan mint te, kicsit kurvára. Kicsit lennék melletted, de csak mint hallgatóság erre még van sanszom (csak valahogy ettől is félek)

Rohadtul tompa ma az egész világ, a gondolatok, az emberek, az érzések. Most új sarokban állok és tényleg minden másnak látszik innen, az a piros lötty tegnap megtette a hatását. 
Cigaretta füst. Annyira tökéletes, bármennyire is utálom ezt a szót.
tágra zárt szemek - mintha, tényleg láthatnád tisztán a homályt

Mondogatom, hogy kikel tolni a határokat, hogy kiakarom tolni őket, de valószínű az életbe nem fogom megtenni.
Kellene valaki aki rángat, aki basztat, aki kihozza belőlem, aki megtör. Kiráncigálhatna a felszínre. Hogyan?
Pofozzon meg, beszéljen hozzám, kössön kötélre és cibáljon, lökjön vízbe egyszerűen csak nyisson utat az ösztönnek.