6132 nap

Sose mondtam, hogy ne kövessünk el bűnt, bár igaz nem szólítottalak fel rá, hogy tedd. Csak bele kellett rángatni az élet nevűbe.(és majd kitaszítani, kirángatni, kilökni, kizökkenteni onnan?) Sárban megfürödni szépen, tisztára. Hozzányúlni  a vizekhez, csak szépen a felszínét simogatni hisz mégis miért ugornék bele és zavarnám meg, lehet alszik, lehet mocskos.(vagyok) Ha csatamezőbe vezetne mérhetetlen vágyat éreznék győzni, mérhetetlent mégis ott veszni az utolsó győzedelmes pillanatban amikor már a mi zászlóink nyúlnak az égbe és festik vörösre a kék égen tomboló tengert, nos akkor szúr majd le az élet, mint egy utolsó bosszú. Én meg lógatom a lábam a felhőkön(melyek semmikép se fehér bárányfelhők, sokkal inkább villámokban tomboló sötét részeg felhők) szóval lógatom, dúdolok és három különböző pohárból iszom majd bort, bort, bort.

A mérhetetlen vágy is lehet véges, csak merd elképzelni a végét, nodeazéleted mérhetetlensége napokba van tömörítve, évekbe, korszakokba, de voltaképp levegővételekbe és vércseppekbe. 

mondhogymond

mondhogystop

mondhogymost

mondhogyelraboltaszótlanság

a csata mező mellesleg véres lesz, emberekkel akik karnyújtásnyira suhannak el mellettem és fejbe vágnak, ha épp úgy tartja a menet, egy-kettőnek van pisztolya a többi karba, tőrben, késben, sárban, méregben van elásva

nosnemtudom én miben

6132 nap.... levegővétel nem meghatározható...

fake plastic trees

Egy kényelmes pokolba zuhanva a kő mennyországból. 
Mindenhol hamis párnák, kőből, vastüskékkel. Vörös-kék lángok, képzelt szirének vérfagyasztó sikolya, egy szék, egy trón, fekete betűkkel festett név a műanyag megváltás kapuján, az én nevem. Kidobtak, mert betegség tombol odabent, élvezd a végtelen lángok vendégszeretetét. 
És csak fut, megáll már nem kering a Föld, a mindenség csillagokat hányt rá, megáll, minden megállt. Kérj elnézést, mert hiszed, hogy lehetsz egyetlen. Ha hallottad volna úgy igazán a síró fákat rájöttél volna időben, mind csak hamis műanyagból készült semmik voltak, programozott képzet. 
Félhomály, fullasztó szén-monoxid a levegőben, sötét lángok, szédítő hőség. Itt az idő, hogy átlépj egy másik dimenzióba, az univerzum összedől a súlyod alatt, lépd át a világ végét jelentő vonalat.
- Ha rosszabb lesz?
- És ha jobb?
Betört a napfény, a szél simogat(hathathat)

most lehetne a jó, esti szél, szeles, feles

Először az évben, először nekem here comes the rain.

Elmossa az erdőt, elmossa az ágyam, szakad befelé, ömlik, tisztít, mar. Képregénybe illő vihar lehetne, amely ellopja az áramot a várostól és kisgyerekeket űz remegve az ágy alá, állatokat kerget az utcán és hajléktalanokat mosdat, papokat szentel, bűnözőket koncol. 

elmossa a múltat

elmossa a neveket

Kérdezném, de ha nem felel? Kimondaná, amit nekem kéne, de bevarrtam száját, én táplálom belőlem él, parazita, a legek legje. 

Nos ki van odakint? Miért nem jön be? Elmossa az vihar, már a jelzőlámpák se égnek. Se öröm, se bú. Táplálkozz, moss, napozz, legyél olyan ami biztos, hogy te vagy. Az eső mellé, szél (ami mindent felkavar, mindenfelé fújnék) a szél mellé egy költő, felnagyítja és már látom melyik most a jó. Ha megszelídíted a vihart, nem hagy el se ő, se a támasz, és jó lesz, most a jó, és megszelídítem, megszelídül. Esti vihar, villám támad, szétcsap ég a fa, bús komor már ég a rét is vörös festék színezi az eget, káosz, zaj, a pusztítás szépsége járja be a lelket, nem oltom el, majd eloltja ő, jön a  vihar, a szél hozza az illatát, szagát, bűzét, mámorító parfümjét.

2092

sorozatlövés az éjszakába, dermesztő csöndben fagyos sikoly, önts jégre forró teát és fess feketét a fehérre

fejest ugrani a mindent jelentő semmibe, akármibe

számolj foltokat utána 

az idő megáll, csak állsz és bámulsz le, ott vár

hegycsúcsról üvölts hogy kár, a pokol ég már vár

sarki fény lehetnék, ritka égi tánc, gyönyörködnének és várnának, meghalnék majd feltámadnék táncolnék a végben, égi parketten lakk cipőben eltűnhetnék szépen

hogy is volt nemrég? remény lehetnék, nem biztos, hogy lennék, ezt is nagy felelősségnek látom

nos egy pillanat még mindig megtörhet, felemelhet, ledobhat, ámíthat, csokival kínálhat, pofozhat

semmisemmaradandó ha elég hosszú időt nézel, eltűnik a lábad alól a föld, az univerzum nem tágul tovább

you need to stay alive until 2092, February 12. 5:50 AM.