Felöltöztettem a játék pingvinem. Adtam rá sapkát és szemüveget, olyanokat amiket nem nagyon hordtam emberek között. Elhanyagoltam őket csak úgy mint a pingvint. Van a fókám vele alszom, de a pingvint is szerettem és most a polc tetejéről figyel minden nap. Úgy szerettem és leszartam egy idő után. Hát ez lesz mindennel? Hány olyan plüss van aminek a nevére sem emlékszem már? Néz már körül. Mennyi minden kellet és most csak van érintetlenül, de mégis milyen üres lenne nélküle a világod. Elfelejted majd a nevem vagy inkább meg se jegyzed minek plusz egy. Jól van menj csak.
Havat akarok. Nyárit vagy télit mindegy csak legyen friss és hűs. A hógömbömet nézegettem csillog benne egy álom. Ha széttöröm az álom kifolyik, ha bent hagyom szenved. Hát mégis hogy mentsem meg? Adjak neki új nevet? Laknék egy hógömbbe valakinek a polcán. Elhanyagolt kacatként nézni minden napját. Kacat vagyok. Megrázom a hógömböt és végre havazik.
Találkozni akarok egy emberrel aki nem szereti a pizzát. Ő lenne az első ilyen. Azt mondanám "Te vagy az első ember akivel találkoztam és nem szereti a pizzát."Nem felejteném el, hogy ő létezik.
Együtt fogjuk nézni a nyári hóesést tudom, hogy sosem felejtem majd el. Olyan lenne mint az az anti-pizzás ember. Különleges. Az első nyári hóesésem. Utána már csak szimplán szép lesz, de akkor felemelő kiteljesedés. Tudom semmi se tart örökké, nem is tudom eldönteni, hogy ezt jó vagy rossz. Tudom, hogy semmi se tart örökké. Tudod mikor a vihar után kisüt a nap vagy mikor a hőség után jön az eső és csak a következő évben mész újra strandra. Meghalni. Ez is szép. A halál utáni élet nem kell. A bor íze egy idő után már csak olyan mint a víz. És a mosoly csak egy lehetőség a csekély többi közül. A vicc nem vicces és az kacaj az x milliomodik után már csak olyan mint egy lélegzet. A halál után fölösleges lélegezni.
Köszöntelek viszlát. Búcsúztatlak menj már. Elhitetem a nemlétezőt. Rád mosolygok, igen suttogva gyűlölök. Megköszönöm a haszontalant és irigykedve adom a semmit. Kérlek maradj, de azért kinyitom menj arra van az utad. Romokat építek. 93 millió mérföldre járok, de mindjárt ott vagyok csak várj türelmetlenül. Éjjel majd nézz fel és keresd csak a napot, esküszöm ott lesz, mert szokásom megígérni a nemlétezőt. Igen, persze azért szeretlek igazából csak magammal játszom. Tologatom a határokat. Igazán leállíthatnál már. Kell, hogy ott legyél csak most már tanulj meg rám ordítani. Néha csak ennyi a szükségletem és tényleg most nem hazudok.
Mi a faszért bámulsz? A könnyes szemed nem fog meghatni csak még jobban be akarom verni a képed. Kikötözlek a kezednél fogva, a szemedre kendőt kötök. Ez még jól is hangzik? Nem feküdni fogsz, hanem állni. Nem élvezni fogod, a vágyam hogy lássam az arcod a legnagyobb fájdalomba fürödve. Nincs tusfürdő nincs víz se kis sárga gumikacsa csak vér. A te véred az én ruhámon, a földön, a lelkembe. A fájdalmadban fogok megtisztulni. A zene ami megérint a hang amin könyörögsz majd.
Rohadtul kezdj el imádkozni, bár sokat nem segít hiszem kezed hátrakötve, hogy teszed így össze a tenyered? Azért csak mond, hogy ámen és remélj. Nem te vagy az egyetlen, közöd sincs az éghez és a megváltás nem a te segged fogja megmenteni. Mi a faszért bámultál?
Remélem tudod, hogy söpredék vagy szemét és mocsok. Elveszted a hatalmad. A viasz égeti a tested a szádat én haraptam véresre. Elkéne menned, örökre. Lentről irányítani a mocskos sereged. Van még elég belőled mínusz egy nem veszteség. Fájt az a pofon, fájni fog a kés. A szemedből kihal a fény. Nem is emlékszel már mit kéne ordítod? Ha feladod annyit se érsz mint amire még méltattalak.
Láttalak régen. Szorítottad magadhoz a plüssmackót és az ujjadat szopva aludtál. Aztán megrúgtad azt a három lábú kutyát és beléd szált az a szenny mert élvezted, hogy fölötte állsz. Akkor még te voltál az erősebb fél, most meg kikötözve köpöd a vért. Baszd meg magad kezd a lelkeddel. A szavaidtól hányok, a szemét amit hangoztatsz mint egy megváltó zseni, szerintem inkább csak egy rohadt nagy geci. Ha nem tetszik az ostor az nekem csak kielégülést hozz. Élvezem látni a szenvedésed. Olyan mintha egy kiscicát simogatnék vagy annak pont az ellentéte?
Tudod most eléd tartanék egy tükröt. Nézd olyan a tested mint amit mások lelkével tettél. Ugyanúgy fájt a hatéves kislánynak az erőszak mint neked a pisztolycsöve égeti majd a szádat.
Itt az idő amit mindannyian vártunk, még megtépem a hajad még késsel összekarcolom a hátad. Akiket te küldtél a halálba mind ordítják a fülembe hogy haladjak. A napfelkeltét sürgetik amit te már a rohadásból nézel és ha van igazság lelked még száz évig égeti majd a napfény valahol a hósapkás hegyek csúcsán. Rohadtul nem kellet volna rám nézned és rájuk sem. Gyilkoltad volna inkább ki magad. Van egy hely a pokolba amire a te neved van írva, a kígyó körülötte már várnak rád és a varjakat évek óta éhezteti a mindenség.
Nem tudom elmondtad-e már azt az imát. Lényegtelen, ha az Isten meghallaná csak röhögne miközben fejét a falba veri, mert téged meghagyott ilyenek, befejezem a munkáját mert a kislány anya a másik szobából hallotta ahogy sír a lánya. A hátadon már nincsen hely, a meleg véred tócsákban áll. Pihentetem benne a talpam picit mert nincs golyó a pisztolyomba, lehet rád kéne gyújtani a házat, vagy felszeletelni a szíved és a kutyák elé vetni akiket mind te kötöttél az autókra majd száguldoztál velük át a semmibe.
Megbocsájtásért kiáltasz, akarod vissza a véred. Mond ki viszlát, még egy utolsó haszontalan klisé ima belefér. Csoda, hogy nem égsz porrá amikor kimondott a szót "Istenem".
Az utolsó napkeltéd itt van tessék, nekem majd megköszönik ezt mind az angyalok. Te nem dugtad meg a lelked megteszi majd más a másik oldalon.
Megszokta a csöndet. Az elején még hallotta a lihegését ahogy kutat valami a sötétben, most már tudja, hogy fal van közöttük. Persze néha még elhiszi, hogy igazi. Mostanában túl sokszor. Megszokta az egészet. Persze a megszokás nem egyenlő azzal, hogy szereti is az ember a dolgokat. Elfogadja. Mert nagyon nincs mit tenni. Aztán azt mondja, nincs is baj hiszen minden a legnagyobb rendben. Ne hazudj.
Néha megtöri egy kacaj a távolból, néha zseblámpával kutatnak. A baj, hogy lusta volt ordítani. Érezd a levegőben. Persze csak árnyék vagy. Lát a sötétbe de igazából csak odaképzel az éjszakai falaira. Úgy látja, hogy a feketeségben te még sötétebb alakként járkálsz. Kísérted. Beszélsz hozzá. Hallja ahogy lépdelsz. Hagyd békén! Ez az ő csöndje.
Aztán egyszer azt mondta, hogy rátetted a hideg kezedet éjjel és a fülébe ordítottál. Álmodott csak te másztál bele az álmaiba. Mást is hozhatnál nem csak lidércnyomást. Azt mondja nagy a csönd, de közbe zajos az élete. Ő megszokta a csöndet. Elhiszi. Zajban alszik. Te vagy a zaj. Hagyd békén, ez az ő csöndje.
Életem legszebb napja az lesz amikor soha nem jön el a holnap. Tudni fogom előre. Én utasítom vissza a következő napfelkeltét. Az lesz a legszebb nap, az utolsó, a legnagyobb. Valami különleges érzés, csak én tudom a titkom. Ti nem láttok majd semmit. A mosoly ugyanolyan, régen ráragadt az arcomra. Ki gondolta volna, szegény kislány, szörnyű....
Én fogok röhögni. Ti már nem láttok akkor csak képen, vagy a szemhéjatok alatt. Lógatom majd a lábam a temetésemen, a koporsómon ülök majd és nézlek, nevetek, talán éneklek majd valami szépet. Nekem az utolsó nap lesz a legtökéletesebb. A tökéletes bűntény. Elhitetni, hogy minden oké. Meglepni, hogy kurvára hazudtam. Tényleg az lesz a legszebb nap.
A mesék pont azért mesék mert kitalálták, ne vedd készpénznek. A róka nem beszél és legkevésbé se kell neki a varjú sajt darabja, sőt a varjúnak se kell a sajt. Az üvegcipőt tuti kicserélnék a valóságba. És nem, nincs hét országra szóló lakodalom irigykedő rosszakarók nélkül.
He said, "Can you hear me, are you sleeping?" She said, "Will you rape me now?" He said, "Leave the politics to mad men" She said, "I believe your lies" He said, "There’s a paradise beneath me" She said, "Am I supposed to bleed?" He said, "You better pray to Jesus" She said, "I don’t believe in god"
Igazából rég nem néztem a csillagokat és nem is nagyon jutott eszembe mostanában az eget fürkészni. Amint kimentem rögtön egy hullócsillagot láttam. Láttam már hullócsillagot ezelőtt arra, hogy akkor mit kívántam nem emlékszem, gondolom nem is teljesült bár nem is várom ezektől a kívánságoktól a csodát.
Az ég csillagos volt, az a pár felhő csak szebbé tette az egészet. Három hullócsillagot biztosra láttam, a többi lehet csak képzelt dolog volt, nem érdekel.
Az egész tökéletes volt. Ülni kint nézni az eget közbe zenét hallgatni, nyári hűvös levegő. (jó majdnem megfagytam) A kívánságok amiket magamba kántáltam csak arra ébresztettek rá mit is akarok, eléggé megijesztettek. Nem a csillagok fogják teljesíteni hanem én és az élet, nos se magamba se az életbe nem bízok szóval érdekes terepre tévedtem.
