pierrot the clown

Ott hagytál egyedül álmodni, majd újra megcsináljuk. Megcsinálod.
Itt valahogy egyszerűbb. Az álmok szebbek. 
A nyomok megmaradnak egy ideig, de a kék folt eltűnik, a duzzanat felszívódik.
A szív még vérzik. 
Most megint itt hagytál álmokkal takarózva, majd találkozunk a következő fordulóban. Megint én leszek a vesztes. Ennyi maradt nekem. Emlékezz rá, mindig emlékezz. Ez az egyetlen győzelmed. 
Láttalak összetörni, belefulladni saját magadba. Láttam benned a sekély semmit.
Emlékszem az összes ígéretre, olyanok mint a tűz utáni romok. Minden elégett még felismerheted a játékmackót, látod a formáját, de már sosem lesz olyan mint a régi. Csak fájó emlék  régi önmagáról.
Üres, kormos, régi ígéretek. Szavak. Közben meg csak röhögtél.
Ha újra erre jársz valamelyik mocskos kis sikátoromban, valami szennyes mellékutamon, biztos lehetsz benne, hogy ott leszek valami konténer alján, mocsokban és bánatban dagonyázva. Miattad. Talán megtanítottal szeretve szenvedni.
Amikor abban az ágyban fekszek az álmaimmal, rólad álmodok. Az ajkaidról, a csókodról. Az öklödről ami égett és simogat. Már nem érzek mást csak téged, te vagy a fájdalom. Az öklöd rosszabb mintha elégnék, rosszabb millió késnél, mindennél és mégis kell.
Hagy a vérben heverve az ágyon, újra látlak majd holnap kezdődik a következő forduló.

pierrot the clown

az az idő későn jövő

Sosincs tökéletes pillanat, ha félsz.
Akkor nem megy. Nem mozdul a láb, nem nyílik a száj, nem jön hang és lefagy az ember ott belül. 
A szív dobog és valami mocorog a hasban.
Gyenge vagy. 
Bambán magad elé bámulva vagy épp szemedet kapkodva kezedet tördelve állsz és próbálod meggyőzni magad. Mozdulj!
Miért olyan nehéz? Miért tűnik képtelenségnek pár egyszerű szó kimondása? Miért nehéz átlépni a küszöböt?
Majd legközelebb. Még megpróbálom. Egyszer sikerül. Majd holnap.
Hányszor mentegetőztünk magunkban már így, hányszor játszottunk már el a gondolattal, hogy eljön a tökéletes pillanat. Gondolatba bátrak vagyunk csak kinyitjuk az ajtót és belépünk rajta. Ömlenek belőlünk a szavak és a másik úgy reagál ahogy azt mi szeretnénk.
Ha lenne rá garancia bátran megtennénk? Talán.
Csak arra van garancia amihez mellékelték a papírt tele kikötésekkel és egy időponttal. Két év garancia és persze csak ha nem önkezűleg lett tönkretéve a termék. Ha direkt tűzre tetted vagy vízbe dobtad ne várd, hogy visszakapod az árát vagy kicserélik egy teljesen ugyanolyan kacatra.
Mi van ha már elment az a bizonyos tökéletes pillanat.
Csak úgy elmentem mellette miközben siettem valami felé. Az is lehet valójában igenis tudtam, hogy éppen mellette gyalogolok, de a félelem miatt úgy tettem mint aki vak és hagytam, hogy eltűnjön.
Nem jön már vissza. Nem fordul meg és nem rohan utánam. Vagy eltűnik örökre vagy a véletlen megint az útjába sodor. Ha egyszer elmentél mellette vakságba öltözve másodjára is el fogsz menni.
az az idő későn jövő
Csak készülsz minden nap. Ma meg teszem, ma tényleg. De nem jön a szó. 
Mindig van valami fontosabb semmiség, mindig van mentség.
Lecsúsztál róla, nincsen adás. Magunknak csesszük el a dolgokat. Húzzuk, facsarjuk, tologatjuk azt a fránya időt, ami végül sose jön el.
És a legjobb rész: az idő láncával táncolni látom az én kis igazságom
persze még azt az kis igazságot se akarjuk beismerni magunknak, talán sötét sarokba csücsülve egyedül megtennénk, de a beismerés akkoris későn jön

path.

Ez az ajtó csak egy fele nyílik. Jegyezd meg. 
Ha beengedtelek vagy bent maradsz vagy kilépsz. Nincs olyan, hogy újra kopogtatsz, mert kint mégis fázol.
Tanuld meg.


Azt kívántad ne történjen meg.
Tudod a kimondott szó tényleg visszatámadhat.
A szavak felülnek egy szellőre, valami láthatatlan szellem hátára és eljutnak a helyre, ahol valami idétlen ruhába bujtatott komoly ítélkező tanács szépen kalapál egyet és kimondja most megszívod.

Sok mindennel tölthetjük az időt.
Keressük a legszimpatikusabb utat, ami elég fényes meg minden.. Ami kecsegtető és szép ígéreteket kántál a fülünkbe. Amire már sokan léptek. Kell nekem az amit már rengetegen végigjártak? Nincs veszélye annak ha csak egy járókelő vagyok a sok közül? Mégis miért engem emelne ki az a nagy hatalom a sok másik közül?
Mehetek egy kis forgalmú útra, ahol csak úgy elvagyunk. Csak csináljuk a dolgokat. Nem kell ezt elítélni miért ne lehetnék boldog. Biztos családias a hangulat.
Választhatok kismillió út közül, vagy egyszerűen letérhetek és elfelejthetem az összeset.
Elfelejtemazösszeset.
Viszlát.
Holnap talán sikerül. Ha meg nem beállok a sorba, ha más megteszi nekem se lesz kellemetlen.


Egy fűvel benőtt réttel beérem, ha nincs út senki sem követhet, nem lesz nyomom, lehet pár morzsát elszórok, de ha annyira megakarsz találni akkor se érsz vele sokat.
Igazából ki akarok törni. Messze elrohanni. Megváltozni.

a tenger az élet

a száraz part a halál

a hajós, egyedül utazik

csak néha ugrik be

pár régi barát, a

viharban könnyes szemmel

küzdünk Zeusszal

és elhisszük hogy a tenger

alja olykor még meg is vigasztal

phase

Nem fogok szenvedni, megtörni, belefáradni az egész körforgásba. Mindig feljön a nap és mindig lemegy. Hihetetlen?
Na akkor mégis mit birtokolsz? Sorold az érdemeid, kántáld azt amid van.
Nem érdekes, nem érdekelnek tudod nem kellenek nekem. 
Nem én vagyok az egyetlen.
I'm not the only one.
de te sem
Törj össze.
Venni egy igazságot és eladni egy hazugságot. Az utolsó hiba mielőtt vége a játékodnak.
Viszlát. Most nincs legközelebb.


Kérdezel, választ vársz.
Mondhatok akármit.
Bármit.
Nem minden az aminek látszik. Egyszerűnek látszik aztán majd kiderül, hogy hazugság vagy leegyszerűsített bonyolultság, zavartság, álomszerű esőkabát.
Hadd menjen. Menjen csak.


Lehetnék akármi. Csak el kell hinnem.
Hercegnő, alumínium fedél, tanár, sikeres akárki, pohár vagy egy hógömb a polcon.
Most nem vagyok semmi.
Probléma?


Azt mondtad jössz.
Ez az igazság?
Nem.
Várhatsz.
Belátom én is hibás vagyok. Mindannyian. Mindenki aki lélegzik, csak nem ugyanolyan mértékbe csapódik rajtunk le a saját magunk által elszórt, kilélegzett, elhasznált, földről felszedett vagy kukából túrt, úton ránkragadt szenny.
I'm not the only one.


zúzd össze, égesd el, égjen csak, égjen el


Ne félj a fájdalomtól. Vagy félj. Még nem tudom. 
Félj attól, hogy félni fogsz. Paradoxon? Tök irreleváns.

Ha valakinek rossz kedve van sokszor mondom, hogy az élet szar majd megszokod. 
Hát, hogy ez mekkora baromság. Jól vigasztalok igazán nagyon remekül. Ezt többet nem mondom. Nem szar és ha valakinek mégis szar,  amit legkevésbé kéne tennie az a megszokás.
ahogy megszokásból rugdalod magad elé az álmokat
Van amit nem tudunk legyőzni és úgy marad ahogy nem akarjuk, de nem kell elfogadni.
Meglehet próbálni. Van akiknek megy az, hogy addig futnak egy hat méter vastag betonfalnak ameddig csak bírnak, mert elhiszik, hogy betudják törni. Nos ami biztos, hogy az életbe nem fogják betörni puszta erejükből, de elfoglalják magukat. Nem csak ülnek a földön nekidőlve a falnak, megpróbáljak eltolni a határokat.  Nem fog menni, de lehet, hogy ha nagyon fáj már a válluk eszükbe jut, hogy a másik irányba hátha nem ilyen vastag a fal és elindulnak másfele. Nincs garancia, hogy találnak jobbat, de pihen a válluk és már nem fáj annyira.
all I can do

ezer az egyhez és kettő a millióhoz

Két lépés előre. Jobb, bal.
Tizenkettő hátra.
Ez most akkor mi?
Ha érted légyszíves szólj.
Zuhanni fogok, mert  a széle a világnak közel van és ha folyton hátrafelé lépkedek egyszer csak lezuhanok a peremről.
save me barry
vagy mi a neved?

Közelebb hozzá, tologatni a határokat. Ha nem nézel hátra nem tudod melyik lépés lesz az utolsó. Van benne valami rizikó, valami veszély. Orosz rullet? (nem értek a játékokhoz) Mindegy zuhanjunk hát.
Halhatatlan vagyok? Leszek? Voltam?
Túl sokan unatkoznak. Nem tudnak mit kezdeni magukkal.
Told el a határokat, vagy töröld el.
Ha piros akkor állj, akkor veszélyes, olyankor jobban ver a szív, olyankor a görcs a hasban fáj.
Most akkor zuhansz vagy örökké vársz.


ec pec te vagy a hunyó, te vagy a fogó
Meguntam a fa tövébe ülni és nézni a játékot. Döntöttem beszállok.
De tudod a játékszabályok unalmasak. Nem mehetsz a kis háznál tovább és nem lépheted át a patak vonalát?


mennyi el temetetlen hülyeségnek vagy a hordozója?
mennyi okot találtál már aminek nem volt okozója?


és vár csak ül és vár csak ül
aztán felkel beszáll a játékba és megnyeri csak mert eléri, cseréljék ki a szabályokat
rúgd fel a határokat, ne nézz hátra és érd el a peremet
érezd
és várd hátha megmentenek
ha nem csak zuhanj
úgy is találkozunk
valahol valamikor
és nem sajnálom
és nem fogom megbánni


ezer az egyhez és kettő a millióhoz?

eltűnünk, mert nem bízok a bankokba, de a hóembert felépítem

ami volna az a valami

és ha a valami semmi volna

a zsalukat ma nem nyitom ki

és sötétben vándorolna

minden valóság és a fényben

száműzve volna minden álmuk.

El is felejtettem ezt a dalt. Irodalom órán csak úgy jött. És ha a valami semmi volna.

Vagy ha a semmi lenne minden és a valami akármi. És nem is kéne semmi zsalu, redőny, reluxa, függöny vagy betéglázott ablak. Nem kelne fel a nap. A sötétség marad. Szeretem amikor korán van sötét. Már most is látszik nyolc órakor már feketedik az ég. 

Lát és hall. De nem beszél. Süket, vak, néma de csak ha érzi, hogy ott vagyok.

Jó legyen belépek a játékba, bújócska vagy fogócska. Legyek a hunyó vagy egymás elől kell most végleg eltűnni?

Tök mindegy mondja az egyik, leszarlak mondja a másik. 

Ugyan már csak mosolyogj, berögzült ösztön na meg ha mosolyogsz minden rendben. Igen a seb már rég begyógyult, tényleg nem fáj. Igen bekentem a kamillás kenőccsel, tényleg nem direkt volt.

Beszélni szeretnék.

Sokat. Meg a soknál picivel többet. Hallgathatnád de nem akarom, csinálj úgy, mint aki figyel közbe énekelj valami szépet ott bent. Bólogass. Mond, hogy értelek.

Egyszer majd lakás felújításon gondolkodok, meg bankokon, mégis melyik a jobb ajánlat, hol vegyem meg a tejet, mikor menjek el a tanácsadásra és ugyan hol hagytam azokat a régi álmokat. Tologatom össze-vissza. Aztán biztos valahol ott felejtettem.

Nem akarok ilyeneken agyalni. Csempézni a fürdőszobát aztán panaszkodni a szemét miatt. Amúgyse bízok a bankokba (ezt filmekbe hallom és olyan jól hangzik, meg mivan ha tényleg lenyúljak a pénzem) a tejjel nem lesz annyira nagy gondom mivel utálom az ízét és szagát,  főzni meg nem tudok, veszek majd simán kakaót. A tanácsadással meg nem álltatom majd magam ellógóm úgy mint a tesit. 

Ez így olyan egyszerű(nek tűnik). Jól járok azzal, hogy tudom nem lesz könnyű.

Most forró csokit akarok, decembert és az első hóesést, legyen korán sötét és amikor felkelek még legyen a domb mögött a nap. A hóesésben az a jó, hogy mindig picit újszerű. A buszról nézni, hogy minden tök fehér sokszor szinte már el is felejtettem milyen szép. És hűs és friss és új és fehér és várom és ne múljon el. 

Építeni fogok egy nagy hóembert és majd megsiratom, ha elolvad.

egyszer ilyen nyár lesz

Végre kocsikázni akarok.

Jövőre lesz jogsim (ha minden úgy megy ahogy apu akarja) ha megszerzem csak fogom magam összeszedek pár embert és elindulunk nyáron valahova, akárhova, pont oda. 

Kergettünk majd álmokat, meg egymást valami vízparton és isszuk a bort és hallgatjuk a hullámokat, én majd éneklek ők meg harcolnak a csendért. 

Már most érzem a pillanatot, tudom milyen lesz. Különleges. Velük. 

Aztán összetörjük az autót, vagy defektet kapunk vagy elfelejtjük, hogy benzinnel működik és hagyjuk porzani a tárat. Nem érdekel lesz valami, leszakad az ég vagy eléget minket a nap. 

Majd eltépjük a fürdőruhát és ugrálunk egy mólóról ahonnan tilos lenne. És elhisszük, hogy az álmaink közel járnak, hogy  a jövő rózsaszín, a nyár nem múlik el. 

Hajnalba kimegyünk az erdőbe aztán eltévedünk és elfelejtjük merre van nyugat, futunk a nemlétező vaddisznók elől, összeveszünk a varázsgombán ami igazából csak egy sima kis gomba lesz.

Lehet szerelembe esünk valami idegen mediterrán szépséggel, lehet ellopja majd a pénztárcánkat és röhögve elfut. Futunk utána együtt és káromkodunk, jóslatokat üvöltünk meg kívánságokat, érdeklődünk az anya után.  Rájövünk nem is volt pénzünk, ami volt nem összeg legyen vele boldog.

Ha a bor elfogy elképzeljük, hogy  a víz tényleg átváltozik, csak lefekszünk a földre és nézzük a holdat, számoljuk a csillagokat és beleszédülünk a hatalmas mindenségbe. Érezzük, hogy fölöttünk van, várjuk hogy ránk zuhanjon miközben egyszerre ver a szívünk.

Aztán didergünk mikor feljön a nap és a nyári hűvös csiklandozza a bőrünk, majd elindulunk valami kempingbe, sátorhoz vagy kis kuckóhoz alszunk pár órát és megvesszük a következő adag bort, kergetjük tovább a nyári álmokat.

A tábortűz lobog éjjel, a szenvedély fellángol. A dalok még tőlem is igazinak tűnnek és valahogy sose lesz vége az egésznek. Ott ragadunk.

Az lesz a mi nyarunk és ezért érdemes lesz megszerezni a nyamvadt jogsimat bármennyire is félek tőle.

Élsz még?

A menedéked most felgyulladt.
Te csak távolról nézed ahogy ég. A lángok az arcodba csapnak, de te mégsem érzed a tűz forróságát. Rohadtul halott vagy. Bent pusztult el valami. A tüdő még dolgozik, a szív ver csak a léleknek emeltek sírkövet.
Nem érzed, hogy éget? Hát tényleg nem érdekel. Elveszett benned az élet.
Mindenki meneküljön!
Az égő szívek alatt valahol ott van a temető. Inkább hullatároló, csontváz tár, elveszett lelkek temetője.
Csak sikítanod kéne. Elég suttogni. Csak mozdulj. Észrevenném, ha még élsz.
És mindenki menekül.
Törj meg máskor.
Halj meg máshol.
Csatlakozz, állj be a sorba, harcolj az éjszakába és bukj el a porban.
Az égő napon járunk, képzeld el a szabadságot.
Csak suttogj már valamit.
Mozdulj.
Ha még van benned valami az életre kelhet.