lies make it better

faszt esznek és mást rugdosnak, szórják a szitkokat miközben mosolyognak a senkiházira, 
az ilyenek bizony undorítóak ígérnek majd szavakat szegnek, szeretkeznek a lelkekkel és kidobják valami poros útra
különlegesnek tűnsz, mert tehetséged van hozzá, szavakkal karöltve ámítasz 
számító dög, tudatosan tördelsz, tudatosan taposol, tudatosan titkolod a tudatod valóságát
napfénynapfény égesd fel, a napfényt is meggyőznéd 
egyszer ha begyógyul  a kéz isten bizony megütlek
- na de mégis kit?
- bárkit
- bárkit?
- az emberek összességében zabálnak és hazudoznak
- te is?
- én soha
- én se
hazugok vagyunk


mosolyogj kedves, pislogj bájosan aztán ha hátat fordít hegyezd a késed rendületlenül, oh légy hazugságod híve, még mindig elhiszem, még mindig elhiszik
ki a nagyobb szemét te vagy én?
ma elsétálok azok mellett a falak mellett, ahol éjjel magamat elhagytam és ha esetleg hátat fordítanék ma éjjel magamnak, nos... én már megkaptam

síró fák

Síró fák állnak a dombon, létezésük önmaguk számára teher. Helyhez kötve, várva a semmi végére. Nincs ki megpihenne lombjaik alatt, még annyit se érnek, hogy valaki kivágja őket. 
Ijesztő a látvány amit te tettél magaddal, velük, velünk, vele. Szabadon tehetem tönkre magam, ahogy te is megteheted, de mással igazán nem kéne szórakozni. Nem kiabálok, mert nem félek ott az utcán féltem a szavaktól, de az volt az utolsó.
Ha a fák láttak biztos elmosolyodtak rajtam, remélem megtörtént. Csak egy pár percre felejtsék el a kérgük alól csorgadozó véres könnyet és lássák a világon még náluk és létezik szánalmas senkiházi, aki talán egyszer majd ott hever pont a könnyek alatt. 
Az egyik kéz remeg a másik fáj.
Ha ezeknek a nyomorult fáknak lenne kezük ők se csinálták volna másképp, főleg ha elfagyott a lelkük a dér alatt. 
Igazán nem fogom magamnak megbocsájtani, és mi van ha megmarad a helye? Szembesülni a hibáddal nap mint nap, amíg ki nem vágják a fákat? Nem nagyon akarok reményt fűzni semmihez, minden fa ezért szomorú. Ha a remény besül, majd elesek én is valami láthatatlan nem létezőben és örülök, hogy beverem a térdem. Szétszakító leplezett tudatosság, ezek a fák készülnek valamire. Egyszer fogják magukat és kimozdulnak a korlátaik közül, végre mernek lenni, iszonytatóan becsülöm ezek a fákat, megtisztelő lenne közöttük várakozni a felemelkedésre. Első lépés: gyógyuljon be aminek be kell, ne legyen több gyógyulandó kiskapu.

aki besül majd érvényesül a tompa majd beélesül úgyhogy máté legyél te is optimista

nekem ehhez semmi jogom, nekem tényleg, szánalom

tükörben a senkiházi, esetleg mögötte

Betontengerbe süllyedve kapálózol a tiszta levegőért, nincs természet, kiölted, kiöltük. Az utca igazán barátságos tud lenni, ha nem látod benne a rohanó autókat és siető embereket, akik átnézve egymáson haladnak valamerre, de sietségük igazi okát ők is csak ritkán sejtik.

Volt egy vízióm, nem emlékszek a képekre, de kivert a víz. Víz volt? Talán vér, sosetudjameg. Végtelenségbe táguló univerzum, ha megfordul a folyamat jön a nagy összeroppanás, a kezdetté zsugorodunk. Mi volt a kezdet? a létező valóságos semmi

Ráfagyott a dér a fákra, ha befesthetnéd milyen színű lenne? Tükör színű. Van a tükörnek színe? Nézz bele és mond meg. Saját magadnak beszélsz, tudod igazán ritka, ha meghallja egy máté, egy múzsa, egy akárki senkiházija.

Emberek közt mutatkozik igazán meg az embertelenség.

önmagammal szemben

A pokolba kívánom az egészet, téged nem, százszor inkább magamat. De úgynakérlekmégis a pokol biztos, hogy egy olyan mocskos hely mintahogyazt mondogatni szokás? Szeretném látni a garanciát, mert én mától csak azt hiszem el, amiről pecsétes papírt állítanak elő a nagy wallstreeti emberekék.

Nincsen adás, az idő nem működik ilyenkor. Foglalj le máté! Nos igen savat hánytak a sebre, égetnie kéne, de még ez a sav is elcseszett és csiklandoz. Nem értem gond-alatt nő hatalmasra a gondolat melynek ereje számomra igencsak kérdéses. Meggyengít és szétkapar, iszonyat profin csinálja, ezért rohadtul tisztelem. Én kreálom, bennem áll össze. Tisztelhetném már magam is végre.

Tisztelet neked!

-Ugynakérlek mégis mi a baj?

-Honnan veszed, hogy baj van?

-Látom.

-Honnan veszed, hogy elmondom? Az én nyomoromból csak az táplálkozzon, akit megkínálok. Ha megkívánod, rendelj egy adagot valami telenovelllából, olcsón adják és megbeszélheted a szomszédoddal, mindig van utánpótlás délutánonként, ha meg elfogy, majd nyitnak egy új üzletet.

Túl sok volt a kevés és túl kevés a sok.

A felszínen kevés mély dolgot találsz. Idealizálódunk. Miben? Rengeteg csúnya szóban, pofonokban, másnak a kínkeserves valóságában.

Befásultam. Tényleg. Mennyi az annyi? Semmi.

Nagyon jól vagyok, igen köszönöm. Kicsi a lakás, de jól osztozunk rajta a főbérlőnk meg azt hiszi ő az úr. Bejött nekünk az élet, a csaj meg gondolkodik, de nem látja az ablaktól az ablakokat.

Érzed már, hogy meggyilkol a levegő, szétégett, felszakít, megmérgezz, leépít.

dorisz, ki is vagy te valójában?

egy apró semmitmondó kis részlet, az egész nem állna le nélkülem

a létezésem tény, a hiányom elfogadható

pótolható darab vagyok, pár mozdulattal eltűntethető szennyeződés

álmokkal tele pakolt vesztes

legerősebb gyenge, átlagos pont, lélegző álló pocsolya

olyan áru, aminél százszor minőségibb is kapható ugyanezen az áron

gondolatokkal sakkozó szarházi

van egy életem meg egy halálom, nem ajánlom fel egyiket se

egyszer majd beállok rabszolgának, de most még keresgélek

várakozó, bekénetörnigyeremár

ki is akarnál te lenni?

csak mondj annyit, hogy különleges

csak annyit, hogy nincs velem akkora baj, szinte már illik is hozzám

GONDolat

Lehasít a peremről, lelassít, szétrág, fertőz, vértez. Késztet, hogy lépj, de nem enged az indulásnak. Valami hiánya lett a minden egyik tartalmas része. 8 méter mély felszentelt gödör, habzó szájú hívők és bevarrt lelkű lázadók. Megsemmisülök naponta minimum négyszer, beás a sárba a kényszer. Üvölt a fülembe én keresztül nézek az árnyékán, de azért a szemét keresem hátha pont az enyémbe néz, nos ha odanéz én elfutok.


Erdő, erdő van idebent... nem ér kiirtani, védd a fákat, menekítsd ki vagy segíts megszeretni őket, néha éget a kérgük és savat párologtatnak a levegőbe, ég a tüdőm

Eldöntöttem, felvágom a mellkasom
S fogom szívem, kihúzom és eléd tartom,
Lógó ereim, majd rátapadnak kezeidre
S nem engedik el, még le nem nyalod sebeimet.

soha ne tudja meg, az akiért teszed

Hallgass!
Nem rossz, tényleg nem rossz.
Gondolkodsz, hogy mit mondj, kell lennie valami jó mondatnak, olyan mondat amire talán a tökéletes jelzőt is ráerőszakolhatod. Ülsz, nézed, gondolkodsz. Mégis mit mondjak? Kérj bocsánatot amiért a lopod levegőjét és szépen rúgd sípcsontom, amiért ezzé tett. Porba dőlnek a falak, te meg hibásnak érzed magad, mert nem sérültél meg. Korlátokat állítottál fel, helyén van a gépezet csak rossz fele forognak a kerekek, ebbe születtél bele. Beleverik a fejed a falba és érzed, van valami a nyakadon, szorít. Élet a kötél neve és nem fogsz leugrani a szék széléről. Jó ez így, csak dobd kukába a büszkeséged, csomagold be mellé a makacsságod és lépj egyet előre. Ha nehéz a súly amit cipelsz, oszd meg mással vagy győzd le a tartalmát és dobd ki az útszélére. Gondolkodtál már azon, hogy senki leszel? Ne félj! Nem félek, csak egyszerűen futok, messzire. Van egy jó hírem: lesznek még jó hírek az életben. Félsz a rossz hírektől. Rossz nélkül hol lennénk? Probléma kell az előrehaladáshoz, probléma kell hozzád és mindig van pár lépés a megoldásig. Ha elnyom az élet törj ki, mond ki mit akarsz, mikor és miért. Ok-okozat. Létezik? Kit érdekel? Na? Oké. Csak azt lenne jó tudni, te mi  a faszért lélegzel, ha nem is élsz, csak vársz, állsz, félsz és hiszel egy olyan kecsegtető mindent megváltóba.. Nem fog magától jönni semmi, ha igen a szabályt erősíti, de attól még nem lesz belőle rendszer. Nevetgélj, mintha nem lenne gond pedig van, lesz, de most ne legyen. Menj oda és mond meg neki: ez van, így gondolom, fulladj magadba vagy legyen szép napod. Elhiszed, hogy szerencsétlen vagy? Akkor ők is elhiszik, de végtére is csütörtök van hadd gondoljanak, amit akarnak. Ne ess bele a verembe, csak ha magadnak ástad, és áss kiutat. Ha odamegy hozzád és sípcsonton rúg, menj utána és köszönd meg vagy rúgd vissza esetleg neves egy kicsit a felfedezésen, nem is olyan rossz a fájdalom. Ha találkoznál magaddal egy bormámoros éjszaka és elbeszélgetnétek, mi lenne a benyomásod magadról?
Megnyugvás, hiszen létezem.




megadtam magam?
nem fogom kimondani


Nem nő a lyuk a fülemen, olyan mintha lekorlátoztam volna magam. Menekülő emberek esnek el a porban ,a gondolataik simán beléjük szúrják a kést, megforgatják bennük és savat hánynak a nyílt sebre. Ott az a szerencsétlen még üvölt és sír, magának kreálta a gyilkosát, mellette a másik röhög és örül a savnak.
8 méterrel ástad el magad a föld alá
érzelemböjt
nem hagyom, hogy
egyszer, ha rajtakaplak


Majd bátor leszek, csak előbb félni kell és a félelem erős.
Elfogytam. Az idő lenyom, az élet elnyom. Ez van., Beszennyezték a fejem.

rabmadár

volt, lesz, van
lesz, van, volt
vesztes vagy vesztes vesztes
mikor győzöl?
ha beismered, hogy nem győzhetsz.
akkor?
paradoxon


Álltál ott és vártál valamire. Még mindig azok a hógömbök, még mindig be akarok költözni egybe.
Kapálózol, próbálsz levegőt venni. Aha, minek?
Nem tudom megfogalmazni a félelmet, valahogy nem megy. Érzem, ha félek.
Jó hát akkor mond már el, hogy milyen?
Hasít. Hasított. Nem értem.
Nem lehet felidézni, nekem nem megy ott érzem, ott meg vannak a szavak a pillanat kibaszott végtelenségében, de ha elmúlik a végtelen valahogy megfakul. Nem emlékszem. Nem is akarok, nem is menne.


Aki rabságban tart az én vagyok.
Aki a kést a hasamba szúrja az is én vagyok.
Én lököm be saját magam a szakadékba.
Magam miatt nem tudok aludni.
tárd ki a szárnyad repülj el rabmadár
felírtam az ajtómra, mindent felírok rá lassan nem lesz rajta hely
de akkor most akkor merre repüljek?


Túl sokat agyalsz a semmin! Egy rohadt mondaton napokig gondolkodol, egy mondtad képes megkeseríteni.




Kíváncsi vagyok mit látnának, ha egyszer tényleg belenéznek. Elmondhatná, na?
Összevissza építés, tudatos bontás. Mentegetőzöl érvekkel, légből kapott magyarázatokkal. Hazudsz neki, nekik, de leginkább magadnak. Azt érted, hogy amerre most tartasz az tönkretesz? Nem csak a te hibád, elcseszettnek terveztek téged is, de beléd csempézték az értéket, ember vagy, kicsit tiszteld magadban a jót és engedj utat neki. 
átgondolni nem is merem, hogy saját magam nem ismerem

Pár pillanat elég, hogy eluralkodjon rajtam ez a szenny, árnyék, ez világos félhomály, csalódottság. Megígérted. Pár ígéret, szó, remény.

a lényeget miért nem értem? kik vannak értem? puszta lélegzést nem értem.

fear

Félénken kezet fogtak, ők, a lány meg a félelem. Sétáltak valamerre, talán egy kibaszott messzi dombra, leültek és hallgatták, ahogy a távoli faluban harangoznak. A félelem hozott egy üveg bort, a lány meg elfogadta. Szenvedett, de úgy volt vele mégis kit érdekel minden elmúlik, szar lesz, de úgyis meghalok. 
Megdugta a félelem, ott a semmin. Meztelen testek, összefonódva, könnycsepp. A lelkéről eddig azt hitte már halott, most már tényleg az volt.
Ennyit rólad félelem, ha érzed, hogy félnek jobban nyomulsz. Ki keserített meg téged ennyire?
-Azt akarod tudni ki keserített meg?
-Azt.
-A te fajtád.
-Engem megtámadsz?
-Mindenkit megdugok.


Összetört a maszkod és elfolyt az életed, szóval mi lesz most? Én elalszom.


részben haragszom magamra, részben tisztelem magam (ez a kisebbik rész) néha csak úgy rám jön ez a te is meg én is baszhatjuk az egészet főleg, mert nincsen olyan, hogy te csak olyan hogy én hangulat
a haragszom rész arra vonatkozik, hogy faszságokon agyalok
a tisztelet rész arra, hogy

Áltathatod magad. A képet lefestheted, te vagy az úr, saját magad irányítója, érted az elméd és birtoklod. Persze, közben csak súrolod a felszínt. 8 méterre vagy magadtól és ez a táv bár kicsinek tűnik mégis szinte leküzdhetetlen, ha így folytatod.

a thought for now

Az akarsz lenni, aki nem lehetsz. Az mellet, aki sosem volt ott.
Lehetnél az, aki akarsz talán mellette.


Szóval máté tényleg elhihetnéd, hogy még van esélyed, olyanná lenni, mint amit szeretnél. Sose akarom elfelejteni a boldog pillanatokat. Hallani ahogy nevetek, a könnyek akkor a boldogság miatt jönnek, a hasam nem a félelem miatt van görcsben.
Élj! Látni akarom, ahogy élsz. Rugdosd a falat, ha fáj bent, üvölts, keres hitet, rombolj, neves, sírj, áss egy kutat, ha szomjas a lelked, tűnj el, törj össze csak lássam, hogy élet van benned. Kezdj el élni máté, kérlek.


máté.... ez a név egy dal miatt tetszik, pontosabban 2 másodperc miatt, nem is a név, hanem az érzés amit kellt bennem az a 2 röpke pillanat

Van akin nem lehet segíteni, nem a probléma megoldhatatlan, hanem az ember.
Rajtam lehet segíteni, a megfelelő ember tudna a megfelelő módszerrel, szóval nem vagyok elcseszett eset.
Ismeretlenek dobálóznak szavakkal, fogalmuk sincs mit indíthatnak el. Egy mondta képes változtatni, jobban leszel vagy basszátok meg. A szavak erősek, de egyszer beleverhetnél egyet a hasamba, hogy legyen valami halvány képem, arról ami benned zajlik. Néha tényleg nem tudod elmondani, nincs mindenre szó helyette van érintés, vagy ütés. Üss.


to buy the truth and sell a lie the last mistake before you die so don't forget to breathe tonight
tonight's the last so say goodbye the secret is out

goodbye goodbye goodbye goodbye goodbye goodbye

kérlek segíts, könyörgöm, kérlek, nem merem szemtől szembe kérni csak így, de kérlek segíts azzá lenni aki vagyok, gyere már máté vagy akárhogy hívnak

nem is gondoltam volna, hogy jönnek a könnyek, nem értem miért, hiszen előbb még jó volt
marad a pofa lapos, addig amíg

intimation

Szükségem van tapasztalatra, ismerni magam. Nehéz elhinni, hogy nem akar megütni, de tényleg úgy igazából, nem képes rá, gyenge, még csak meg sem próbálja. Elsorvad a semmi és átnéz a valamin, te meg csak állsz és fújod a cigifüstöt, kurvára ki akarod fújni magadból azt a sok égető rákcsomót, ami megszennyezi a véred. Senki sem tud segíteni? Hamis. Senkitől se akarod elfogadni. Igaz. 
ellopni a hitet, széttörni a szívet
falhoz vágni a lelkét, megtörni az elmét


Miért? Mert megérdemlem, talán. 

Megtehetném, bárki. 
Arra vagy képes, amit elhiszel magadról. - jól hangzik, lehet van benne igazság, de nem

Álmodtam egy világot magamnak, gecire fölöslegesen építjük ezeket az álomképeket. Csak csalódsz bennük.

Kicsit lenék olyan mint te, kicsit kurvára. Kicsit lennék melletted, de csak mint hallgatóság erre még van sanszom (csak valahogy ettől is félek)

Rohadtul tompa ma az egész világ, a gondolatok, az emberek, az érzések. Most új sarokban állok és tényleg minden másnak látszik innen, az a piros lötty tegnap megtette a hatását. 
Cigaretta füst. Annyira tökéletes, bármennyire is utálom ezt a szót.
tágra zárt szemek - mintha, tényleg láthatnád tisztán a homályt

Mondogatom, hogy kikel tolni a határokat, hogy kiakarom tolni őket, de valószínű az életbe nem fogom megtenni.
Kellene valaki aki rángat, aki basztat, aki kihozza belőlem, aki megtör. Kiráncigálhatna a felszínre. Hogyan?
Pofozzon meg, beszéljen hozzám, kössön kötélre és cibáljon, lökjön vízbe egyszerűen csak nyisson utat az ösztönnek.

kérdőjelek

(hallod ez az egész csak úgy hangozhat jól, ha hangosan mondod és iszonyúan hadarsz, az emléd is hadar, talán így felfogná)

Ha papírt raknak eléd te mást nem is tudsz írni csak kérdőjeleket a sorok végére és nem érted azt, hogy miért nem értheted magad, miközben egyszerűen csak fallal szemben állsz és némán ordítasz, hol fáj?
Az ijeszt meg, hogy senki sem ír választ, deugynakérlekmégis ki írna, ha te csöndbe összetéped a papírt újra meg újra. Magadat gátolod abba, hogy magad lehess és élhess úgy mint, ahogy talán te is megérdemled.
Tényleg ott van előtted szinte minden, ami meg nincs, azért harcolhatnál vagy emelt fővel veszthetnél. Becsukhatnád a szemed hátha tisztább úgy a kép, de menekülsz és rossz helyre, mert a fejed nem segít csak beléd kavar és szétszakít, te meg már megint sírsz és nem érted, nem értik, senkikem, te sem, hagyjál.


hógömbök, baszki valaki adhatna már nekem egy hógömböt, annyira jól esne
pedig zavarba hozz, ha valaki gondol rám
ajándék? te hülye vagy?

a hülye kérdéseid picit megkeserítenek, nem?

keresd a válaszokat szüntelen és az üresség

ami ott van a soraid helyén felemészt, lehetnél

merész akár álnok egy geci maradsz te is én

is és a kérdőjelek gyűlnek te meg hülye vagy

mert agyalsz miközben láthatnál akármit, de

tényleg bármit, ha nyitott szemmel nem megy

szorítsd tágra őket és láss, mert te is ahogy

minden szerencsétlen itt megérdemli, hogy

lehessen valaki

red(rum)

rabmadár
tárd ki a szárnyad repülj el rabmadár


Saját magadat tartod fogságba, a szabadság látszat. Nem a világ, hanem te magadat tartod láncon, határokat szabsz és közben hangoztatod a kibaszott nagy szabadságod. 
A gondolataid felállítják a rácsokat, a félelmeid őriznek, te meg csak ülsz és ordibálsz.
A múltad a tied eláshatod mások elől, magadból nem ölheted ki. Azzá lettél, amivé tettek, amivé tetted magad. Áldozata vagy a rendszernek, hullámoknak, embereknek, de legfőképp magadnak, ha ilyeneken gondolkodol.
A jövőn gondolkodni lehet, álmodozhatsz és rajzolhatsz csillagokat, építhetsz baszott univerzumot, de be is kell lépned ebbe a világba. Nem fog menni, rohadt nagyot zuhansz majd és ott a legalján magadra találsz. Észreveszed a sebhelyeid, te tetted akárhogy takargathatod magad és mások elől, attól még nem tűnik el csak a szemeknek.
Ami mögötted van az a tied, minden kimondott szó és minden kimondatlan. Amit elnyomtál magadban az halmozódik  rengeteget gondolkodtam már azon az én halmom mikor fog kitörni és legfőképp ki lesz az akivel megoszthatom. Senkivel sem akarom.
Most meg akarom találni a harmóniát a rendszertelenségben. Létezik a teljesség, a hiányban kiteljesülhetnék.
Minden olyan bonyolult, mert azzá tesszük.



kockacukor
a lovaknak
faszt!


haragszom, mert ma egész álló nap faszságokon gondolkodtam, faszságokat irkáltam és a faszságokat aláhúzza pirossal a gép, az egész gépen piros
fontos kérdés: bazdmeg vagy baszdmeg? (mindkettő piros)

címet adni a legnehezebb, ez se szól semmiről

Nagyon érdekel, ugyan letudjuk-e győzni a kis apróságainkat?
Kinőhetem a gondolataimat? Néha kínoznak, de mivé lennék nélkülük? Nem azt mondom, hogy különlegessé tesznek, csak hozzám tartoznak, az leszek tőlük aki vagyok.
Valami iszonyatosan hiányzik, érzek valami űrt. Igazából sose volt betömve, valami hiányzik ami nem létezik, amit nem érdemlek meg. Tényleg nem. Ha valami jönne, ami betöltheti az űrt egyszerűen úgy érezném, hogy nem tűnhet el belőlem, a részem, az enyém és nem adom, nem adhatom! 
Nem arról van szó, hogy hiányozna csak, ha valami jó a helyére lép valószínű nem marad örökké ott.
A jó távozása után milyen lenne újra találkozni a régi baráttal?


neki megadom magam
kinek?
majd valakinek, aki magasan ugorja át a lécet aztán megtör a gondolataival
intellektuálisan igénylek, de rohadtul
hallgatni akarok és elveszni más szavaiban


Amúgy irtó érdekes ülni a sarokban egy emberekkel teli szobában, nézed őket és eszedbe jut: léteznek. Sose tudhatod ki milyen, néha megpróbálom elképzelni őket. Elképzelem a beszélgetést, az életüket, látom őket  a buszon. Sokszor döbbenek rá mennyire kicsi vagyok, szinte jelentéktelen a mindenséghez képest. Mégis megvan a helyem ott közöttük valahol. Néha túl sok az ember, máskor nem tudok betelni velük.


Harmónia kell. 

year zero, another hero

Lenyomják a torkodon.
Mond ezt, mert ez igaz.
Tényleg kínszenvedés látni, hogy csak úgy tűrik a manipulációt, talán nem is veszik észre.
"Neked ez lesz jó, neked ez kell, a legjobb csak csak csak neked és a legfontosabb csak csak csak tőlünk."


Szemét.
Te vagy én?
Szemét.
Hát leszek én, végülis mindegy. 
Kurvára  a fejedhez vágják, hogy szemét vagy. 
Fontos kérdés: Mi a faszért kéne vitatkoznod?
Mutasd meg neki(k): Bazdmeg igazad van, egy rohadt szemét vagyok és szívesen megkeseríteném az életed, de minimum ezt a napod. Mivel szemét vagyok megteszem.
Nem kell mentegetőzés, nem kell bizonygatnod az ellentétét.
Megtehetnéd, hogy tündéri kis angyalként benyalsz, de minek? Jó érzés nyalni? Ne erőltesd magad olyanért, aki szarba se néz.


Néha félelmetes belegondolni...

Valami jár a veled szemben ülő ember fejében, figyel téged, a szavak eljutnak hozzá, néha érti is. Jobb esetben figyel rád és tényleg meghall ha meg nem, akkor elsüllyed saját magában, az elméje jobb partnernek bizonyul.
Az elméd sokszor jobb partner. Az enyémmel jól kijövök. Kevés ember tud úgy lefoglalni, hogy tényleg halljam amit mond. Érdeklődést mutatni könnyű, de érdeklődést kiváltani valakiből nehéz lehet. 
Hálát adok azokért az emberekért, akiket tényleg meghallok. 

néha

Ha végignézem az embereket magam körül picit megijedek, szinte kivetél nélkül mindenki problémákkal teli tóban próbál fent maradni valami gyönge kis tutajon. Néha elmerülnek és fuldokolnak.
Visszamennék tíz évet az időben, kis gondtalanság. A régmúlt amikor még csak óvodába kellet járni, aludni, enni, játszani és hangosan köszönni mindenkinek. Homokozóban ülni és nem tudni a valóságot. 
Ha csak alkalmanként visszamenekülhetnénk....
Ez az érzés csak kínzóbb lesz és ez a tudat elkeserít. 
Nem lesz már többet olyan, hogy mi. 
Csak én és két sírkő.
Könnyek.
Űr.
Anyám-apám kéz a kézben, én középen:
Egy idilli látomás, egy elfeledett mesében.
Óriások földje, főszerepben egy törpe,
Nem tudásra szomjazik, még csak egy szörpre.

Nem akarok gondolkodni, pláne nem ilyeneken, kimondhatatlanul lehangol. 

Ma kaptam egy elég erős tippet a jövőmről, rációt látok benne sőt egy lehetőségnek igazán jó. Furcsa volt kimondva hallani azt, amit már párszor elképzeltem, aztán ijesztő a kérdés: Mi van ha tényleg? Erre vágsz?

Nem. Nem egészen.

Egy ideig szinte mindenben látok fantáziát, amíg nem ismerem meg az adott dolgot, amíg érzem az újdonság illatát, amíg ott lebeg a kihívás, amíg bizonyíthatok. Egy ideig élvezem és akarom, de aztán...

Van egy szabály(szerűség)

minden addig kell, míg meg nem kapod

esetemben amíg meg nem szokod, rá nem unsz

Elkezdtem félni, hogy ha elérem a célom meddig fogok neki örülni? Beleunok majd abba az életbe amit minden nap elképzelek magamnak? typical

Képes vagyok a legnagyobb boldogságom elszúrni a kételyekkel és három szóval: mi van ha...?

Néha az időt visszapörgetném, bár
Emlékeim újraélhetném már.
Messze, mégis szeretném, ha egyszer...

A dolgokat most jobban megértem. Régen nem értettem a veszekedést, nem értettem miért mutogat rám valaki gonoszul. 

Csak álltam nevetve és elbűvölt a homokvár amit apu épített.

Akkor nem értettem hova megyünk autóval azon a gecire elcseszett napon, nem értettem miért van csönd, nem értettem hol lehetnek a mosolyok. Tudtam, hogy valami nincs rendben, de tudod volt egy plüssöm ami mindig rám mosolygott, még akkor is, amikor filccel rajzoltam a kanapéra. A plüssök mindig mosolyogtak, mindig ott voltak nekem. Egyszer tűnt volna el az általuk nyújtott biztonság...nos nem is tudom mi lett volna akkor.

Most már értem azt az elcseszett napot, értem és érzem mit okozott.

Sok ilyen nap van még.

Mit jelent a másság, nyomor, háború?
Nem tudtam hogy egyszer minden csőstől rám borul.
Szerettem alulról bámulni az életet,
Azt hittem jó kaland lesz, ha felnőttként élhetek.

Olyan mintha már mindent értenék. 

Hála ég nem.

Lehet bele halnék.

Csak egy kis gondtalanságot újra.

idilli látomást

csak kicsit

irreleváns

ösztön ösztön ösztön
Hát akkor tényleg erőszakold meg. Fogd le a kezét, a szájába tömd a széttépett bugyiját, tekerd fel a zenét ne hallják ahogy harcol. Nyomd a falhoz maradjon utána véres folt, pofozd fel és dugd meg. 
Erőszakold meg magad, a lelked.
Gondolkodj el kicsit. Mire vagy képes? Mit akarsz? Mit érdemelsz? Ki vagy te? Kivé lettél? 


Kicsiként könnyebb volt. Elbűvöld egy kis plüss, elbűvölt a hóesés, ámulva néztem anyura és elképzeltem valami egyszerű életet, mint az övé. Most már tiszta a kép. 
Egyszerűnek tűnhet, de mégsem az egyszerűség tökéletessége tartja életben. (bazdmeg köszönöm, hogy vagy nekem, egyszer azt mondta csak én tartom életbe, az a mondta örökké hasítani fog)


Jó lenne még örülni egy plüssnek. 
Szem kinyit.
Nem kapálózok többet, nem fuldoklom és ember végre nem temetem el magam. Megerőszakoltam. Fájt, úristen de még mennyire, de most jó. Lehetek valaki, bárki. Egyetlen neked sőt talán neki is. 
Élhetem jobban, máshogy, akárhogy. 
Tudod mióta nem esett? 
here comes the rain
jöhetne már


Baszhatná-a-világ-már-meg-magát hangulat. 
Sosem leszel jó mindenkinek. 
Tisztelni fogom magam, önbecsülés, leszek valaki. Nem nagy ember, nem leszek kibaszott nagy titkok gazdája. Talán fontos leszek, ja, ha meg nem, az csak a szabályt erősíti.


- Elfogadhatnád a segítséget is, nem gondolod?
- Beleakarok kóstolni abba a gyönyörbe, amikor kibaszottul elhagy a tudatosság. Csak feküdni az ég alatt és lesni azokat a csillagokat ott fent, de kellene hozzá valaki aki közel hozza őket, akitől a csillagok átváltoznak. Nem is mi nézzük őket, hanem ők minket.


megerőszakoltam
neki fájt
nekem is
de tanult belőle - ne hagyd magad
de tanult belőle - az lesz amit én mondok

élvezd

Néha a valóság olyan hihetetlen. Az ember ott van a pillanattal és csak történek a dolgok mint egy film.
Néha a legmerészebb álmainkat éljük, vagy rémálmokat.


Tényleg olyan volt mintha valaki más élete lett volna. Csak történnek a dolgok és ott vagy. Láttam. Éreztem. És velem történt. Visszagondolva mégis olyan más, mintha csak kívülállóként nézném az egészet. A részletek élesek, hasítanak,. Tudom, hogy megtörtént a  nyomok ott vannak. Az egész friss és mégis rohadt távolinak tűnik.
Valami idegen univerzum, egy alternatív dimenzió, egy másik Hold ejtett rabságul. Mindent átmosott, átírta a történetet.
Néha azért hihetetlen mert olyan meseszerű, néha azért, mert annyi benne a szenny, a mocsok, az igazságtalanság, az a gonosz égő akármi.
És akkor ez most velem történik?
Ez most az én lelkem?
A testet felismerem. De ki lakik benne? Kik?
Emberek sétáltak a Holdon, utaznak a tenger alatt és repülnek a felhők között.
Emberek égtek el bezárva, és igen emberek égették el őket.
Ha ott lennék valaminek a közepén ami hihetetlen, el kéne hinnem.
Nem menne.
Érezném az ottani levegőt, de valószínű nem hinném el, hogy én vagyok az áldozat, vagy én vagyok a győztes. Vagyok. Valahol. Ott. Máshol.
Szia.
Elhiszem, hogy lemegyek a boltba.
Nem hiszem el, hogy tényleg előttem robbant fel az egész, de azt sem, hogy te is pont akkor mentél oda. Remélem kijutottál.


Szóval most emlékekkel küzdök. Nyári meg éjjeli emlékek. A zene emléke. Amikor hallod a dalt ami megvált, ami megváltoztat, csak megment.
Emlékszem arra az érzésre. A felismerés. Igen ez én vagyok!
Millió ember hallhatja, láthatja ugyanazt érezhet is hasonlót, de akkor is az enyém.
Nem fogják ellopni az emlékeket. A jó és a rossz úgyis bennem él. Elnyomhatom, eláshatom. Ott van.
De most mégis a dal, dalok. Érezni, hogy már megint segít. Tudni, hogy mindig segíteni fog.
between heaven and hell


Most újra érzem azt a sok jót, a rossz emlékek édes kis csapata ebben a meccsben bizony csúnyám lesült.
Visszavágó majd valamikor.

Hát akkor most madár leszek

és elrepülök.

És elszállok.

Tudod majd repülnek velem az álmaim

meg ezek az emlékek.

És éneklek.

És most az egyszer jó lesz.

pánikszoba

Zörej, halk mozgolódás, zaj. Nem vagy egyedül?
Pánikszoba. De hol is van?
Most a fejedbe törtek be, most onnan menekülsz. Magad elől, magadtól, magadból. Lődd ki magad.
Egy ideig én is azt hittem a fejem a legbiztonságosabb hely, hiszen ki lökhetne ki onnan. Na ki? Gonosz másik én, az a valaki aki ott élt eddig kussban.
Gyönyörű hazugság, annyira gyönyörű, mert minden oké.


Ha befutsz oda és magadra zárod a vas ajtókat a biztonság látszata kicsit megnyugtat.
Sok minden elől elmenekülhetsz baszki, de magad elől nem. Tök mindegy hova zárkózol be és mit hazudsz.
Ülsz a sarokban és figyeled a kamerákat, a házban senki sem mozog mégis hallod. Tudod, hogy átmegy a falakon, tudod, hogy félsz ő is tudja. Hívhatod akárminek idegennek, lelkiismeretnek, annak a köcsög fasznak vagy annak aki talán én voltam...vagyok?


Békülj már ki magaddal, győzd már le magad, ne menekülj előle, te legyél te és ne más.


✖


Törött ígéret.
Hát valóban létezik?
Sose gondoltam volna. Voltunk valamik ott ahol és pont akkor amikor. És most?
Énekelsz!
Elvesztegettem az időm. Kidobtam az ablakon, ki az ablakon valamivel együtt... magammal együtt?
Láttalak elégni.
Várok az én időmre. Most jól vagyok. Felül tudunk emelkedni ezen az egészen. De csak akkor ha....
Na most van itt az időm. Eljött. Megkapod a pofonokat amit az élet elfelejtett kiosztani. Égj el!
Égess!
Akármi.
i'll wait my turn
to terrorize you

a fallal, vele, senkivel

- Meg fogok halni.
- Tudom.
- Jó ez így?
- Más nem lehet.
- Nem szeretem a sírokat. Az élőknek van. Emlékezz rám ott legbelül.

~

- Valamire vihetnéd. Kezdhetnél valamit az életeddel.
- Mégis mit? 
- Legyél boldog, akármi.
- Boldog vagyok. Tényleg.
- Kicsik a szükségleteid.
- Vagy te nem értékeled az apró dolgokat.
- Nem velem van a baj, hanem veled.
- Persze, sose veled van a baj. Akkor leszek boldog, ha egyszer valami a te hibád lesz.
- Rajtad nem lehet segíteni.
- Próbáltad már?

~

- Szóval hol fáj?
- Belül, mindenhol.
- Belül. Nem értelek. Fáj egyáltalán. Menjünk be a kórházba?
- Ezt nem ott kell kezelni.
- Hanem?
- Nem tudom, erre nincs segítség. Ez majd elmúlik.
- Mégis mitől múlna el?
- Az élettől.
- És mitől fáj?
- Az élettől.
- Rájöttél, hogy kegyetlen?
- Nem az élet, hanem mi emberek, én.
- Lassan egyre jobban kiismered. Tényleg kegyetlen vagy.
- Tudom és ez nem múlik el.
- Megszokjuk. Én már egészen megkedveltem.

~

- Félek.
- Nem szabad.
- Attól még félek, amúgy is mi az, hogy nem szabad? Miért ne lenne szabad?
- Ne legyél már gyenge!
- Te nem félsz?
- Én nem. Engem megnevelt az élet.
- Barom vagy. 
- Te is.
- Tudom, de én az a barom aki beismeri, hogy fél és igen gyenge vagyok, mindenki az. 
- Én nem félek és erős vagyok.
- Rendben. Ha neked jó ezt mondogatni. Örülnék, ha én is eltudnám hitetni magammal.

hiszen nem is volt rés az ágyam alatt....

Olyan rég nem láttam. Az arca megfakult, néha már abban is kételkedtem, hogy valaha létezett.
Ki?
Én?
Féltem kiskoromban, hogy valami bujkál az ágyam alatt. Nem tudtam aludni és kígyókat láttam kúszni a falon. Az ajtóm előtt sokszor ült valami sötét árnyék, mindig hallottam ahogy liheg. A plüss állatok valahogy megvesztek a sötétben és mindnek vörösen izzott a szeme.
Annyira féltem. Mi van ha visszatérnek?


Változás. 
Egy helyben állni nem jó döntés, akkor már inkább hátrafelé lépkedj hátha rájössz hol hibáztál.



Ledugják a szemetet a torkodon te meg csak tűröd. Mégis mi bajod van?
Győznöd kéne! Fel kéne állnod és elindulni valami kevésbé szánalmas úton.

~

pszt

Kopogás.
Gyere be, ülj, jaj mesélj már, hogy vagy?
Mond, mond nem hallak, nem figyelek. Valahol máshol élek nélküled.
Örülök neked, tényleg. De mi lenne ha mennél megfolyatsz, menj már.


Eleget hallottam, eleget láttam, eleget féltem, eleget vártam, eleget voltam ott valahol veled, nem voltam eleget egyedül kérlek mostantól hadd legyek.
Ha hónap lennék november lennék.


Várod a pillanatod. Ha tudod, hogy várod az már rossz. Félsz. Félni is fogsz. És mivan, ha nem vagy elég erős? Akkor majd elmegy a pillanat melletted.
Kapcsold ki magad.
Ha segítség kell kiabálj. Nem olyan nehéz. Furcsa, de együtt tényleg könnyebb cipekedni.
Lehetnél bármi. Első, utolsó meg az a valaki aki jelentéktelenül középen sétál. Tök mindegy. Elfelejtenek akárhol vagy... akárhol voltál.
Ki az úr? Ki a hős? Ki vagy te? Ki vagyok én.
Valaki.
Folytasd amit eddig csináltál.
Vagy változtass.


Hibázz! Rombolj! 
Néha nem neked kell a jobbik félnek lenned, néha nem kell jót tenned, néha elkel veszned és felrúgni amit már megépítettél. Lehet jobbat építesz majd. Lehet örökre megbánod.
Tudod mihez van garancia, ugye? Minden vacakhoz.... az életedhez nincs, rég eltörölték azt a garanciát. Egy napra kitalálták, aztán rájöttek ezt most rombolni kell, azóta nem építettek újat.

Hiányzik az a fura fickó akiről annyit írtam..... visszaszerzem. Éjjelente zaklat, kitörni készül.
De érdekesek ezek a reggelek ismeretlen ismerőssel megtöltve, csak ne tűnne el pár naponta.

8 méterrel a föld alatt

Most ott lenne jó. Messze, messze nem látsz. Nem is létezem. Háttal neked. 

Nem merek hátat fordítani, mert neked rossz lesz. Azt akarom, hogy te mond ki. Nekem nem fájna, legalábbis nem annyira.

8 méterrel a föld alatt olyan kellemes. Az egyetlen gond, hogy hideg a föld. Nem baj! Viszek le takarót.

Sötét, nyirkos majd haverkodok a vakondokkal. Amúgy a hideg se fog már zavarni.

Építek valami föld alatti világot és nem engedlek be. Soha! 

8 méterrel a föld alatt - belépni tilos - ne zaklasd - menekülj - hagyd - alszik

- Miért jó neked ott?

- Miért ne lenne jó?

- Nem lenne jó.

- Miből gondolod, hogy azért megyek, mert jó lesz? 

Érzem a kést a hasamban.

Miért nem megy? Mert nem mered! Miért nem mered? Jó lenne azt tudni, igaz?

Fáj. Fáj a nyoma. Még csak a kezemen, de attól máshol is vérzik.

Zúzd szét, égesd el, törd meg, add el.

mitévő

Kedvtelenség.
Most felfal. Még a redőnyt se esik jól felhúzni. Épp a kedvenc időm van kint és nincs erőm hozzá.
Ma nem keltem fel, ma nem indultam el, ma nem beszélek, ma kicsit nem létezem.


- Mit csináljak, ha nem megy?
- Mi nem megy?
- Hát ezaz... mi nem megy?


Mostanában nem akartam elveszni és mégis sikerült.
Minden olyan szépnek tűnt, biztonságos volt és akkor... bumm ébresztő! nem már
Nem másokkal van a baj, hanem velem. 


Belegondoltam mik történtek két éve. Látom magam akkor. Úgy odamennék magamhoz és megkérdezném: gondolnád, hogy egyszer majd ez lesz? Mit vársz? Mi lesz két év múlva? Merre tartasz?
Jó lenne tudni mit válaszolnék. Igazából semmit sem vártam akkor, most sem tudom mi lesz két év múlva. Belegondolni meg nem akarok, nem akarom elképzelni, hogy jó lesz mert mi van ha nem lesz jó? Olyan rossz szembesülni azzal, hogy nem azt kapod amire vártál. Inkább ne várj semmire és örülj annak ami lesz.
De hogy a francba ne legyenek álmaim?
hazudhatnék? majd elválik...

tetemet tetemet temet tetemet tetemet temet

stay away

Mit csináljak, ha nem megy?
Fulladj bele!
Szökj meg!
Töröld el!
Lélegezz!
Megszokni nem fogom, hazudni nem fogok. 
Ha van valami amin rég gondolkozol adj rá választ most, dönts most, ne pakold át a lépést  a következő napra. Nincs holnap. Ma van, most, itt.
Változtatni sokszor azért félelmetes, mert a megszokott színbe új színek keverednek. És mi van ha egy régi szín elveszik? Elfog. 


Gyorsan lett új minden. Túl gyorsan. Az egész kép más mint régen. Új festőt vettél fel egyetlen lelkem? Mégis miért nem voltam jó én? Indokot se kaptam csak kirúgott a lelkem és keresett mást, aki most irányít.
Ez az én fejem, visszaszerzem.


bohócok vagyunk és mind belehalunk



Állok veled a semminél sokkal messzebb. Nem is létezik már ez a hely. 
Nincs és mi ott állunk a közepén.
Jó lenne látni az arcod, jó lenne tudni ki vagy. Kinek kéne lenned? Mit akarok ki legyél? Ki akarsz lenni? 
Valójában egyedül állók. Elmennek mellettem millióan és téged kereslek, csak még nem tudom pontosan ki is vagy te. Felismerlek ígérem. Majd azt hazudom.
(vicces hogy épp Stay Away-t hallgatok)
stay stay away

inkább maradj távol, baszki úgyis csak bántanálak és a szomorú, hogy tisztába vagyok vele mégsem tudok mit tenni ellene