Túléltük.
Ott voltunk.
Amikor a TTT-nek vége lett, olyan érzés jött rám, úristen láthatom őket.
Sírás keringetett közbe meg be akartam törni a színpadra.
Vártam elől hátha valahol meglátom őket, feltűnnek valahol a színpad szélén. Akartam, hogy csak egy pillanatra megjelenjenek és csak én lássam.
Rendezték a színpadot, behozták a triadot annyira jó volt látni, otthonos, ismerős. Furcsa lett volna, ha hiányzik.
Betolták Shan dobfelszerelését.
Kicsit később láttuk is Shan-t a színpad szélén de csak épp pár pillanatra, Tomo-t több ideig ő ugrálgatott. Annyira jó volt a szerkója.
Késve kezdtek, de hát nem megéri várni rájuk?
Ahogy állt össze a színpad gyomorgörcs jött rám, mindjárt kijönnek.
El se tudtam képzelni, hogy csak úgy megjelenek ilyen közel hozzám, ekkor még első sorban voltam, de hamar elkeveredtem az ugrálásban körülbelül a kiugróval szembe.
Elkezdődött, Shan eszméletlenül erőszakolta a dobokat majd Time To Escape.
Az egész közönség egyszerre énekelte THIS IS WAR.
A triad fölött helyett kapott egy kivetítő ahol vagy klipek vagy dalszövegek mentek.
Beautiful Lie volt a folytatás és úgy örültem annak a kivetítőnek, kedvenc klip látni azt is és közben élőben hallani, eszméletlen.
Attack-nál hívtam anyukámat és feltartottam a levegőbe hagy élvezze kicsit, azt mondta felismerhető volt.
I'm finally free.
Itt már szinte részegnek éreztem magam, a zene a legjobb alkohol.
Search and Destroy, hihetetlen volt énekelni vele million little pieces
Jaj és hát a kabbe mutogatás megvolt, örültem neki nekem azt sugározta, hogy igen baby itt vagyok tombolunk és igen most ez kurva jó.
Jump Jump Jump Jump Jump
J beszólt két csávónak hogy Mi a fasz bajuk van, hogy nem ugrálnak.
El képzelni se tudtam, hogy nem szól valakinek be valamit. Ez kell.
Fucking Noise
Csak üvölts, csak tombolj, ott vagy.
Megfelejtkeztem magamról, nem érdekelt hogy vissza kapom-e a kabátot (amit még a Beautiful Lie alatt előre dobtam a kordonon a táskámhoz) nem érdekelt, hogy a lábamon ugrálnak, az se hogy néha levegőt se kaptam, gondolkodtam ugráljak és lélegezek vagy énekeljek és lélegezek, végül sikerült összeegyeztetni a hármat.
A This is War-nál egyszerre üvölteni és közbe a kezünkkel az éghez nyúlni Fight Fight Fight
A 100suns-nál tört el a mécses, énekeltem köze sírtam akkor jött rám az, hogy igen tényleg itt vagyok, igen ők tényleg léteznek, ha az egész zenéjük és létezésük csak egy álom akkor nem ébredek fel soha, nem idegenek voltak hanem emberek, olyan emberek akiket szinte bármikor felhívhatnék és megköszönhetném, hogy ezt tették. Megmentettek, adtak valamit, segítettek. Néha tényleg olyan mintha nekem írnák, belém látnának és tudnák mire van szükségem. Mintha ismernének. De mégis, hogy köszönjem meg? Ezt nem lehet.
Vox Populi
Lámpák. Istenem de akartam a lámpát.
Stomp Stomp Clap
This is a Call to Arms Brothers and Sisters Time to Go to War
Mert ez egy család.
L490
Pont szemben voltam Shannon-nal. Ezt a számot én is eltudom játszani és annyira jó volt hallani. Kellet. Bár a technika kicsit szívatós volt, mégis gyönyörűen játszotta.
Kicsit rosszul esett neki, hogy nem volt tiszta a hang, vagy berengett (igazából nem tudom nem értek hozzá) de remélem kárpótolta az a taps és visítás vihar amit kapott.
Hurricane és Alibi egymás után akusztikusba, a mennyországban is ilyen zene szól, legalábbis az enyémben.
A Kill-nél amikor Jared meglátta a lépcsőszerű építmény, áhhhh az az arc, mint amikor a gyerek cukrot kap, vagy eltervez egy csínt ami mindjárt sikerül. Persze mindenki megörült a közönség tolt felé, üvöltöttek, nyomtak.
No no no no
I will never forget
No no
I will never regret
No no
I will live my life
One Day Maybe We'll Meet Again
Kings and Queens-nél megint előrébb verekedtem magam, egy lány volt előttem szóval a színpadra felkerülés is közeli volt, de persze nem kerültem fel. Akkor már nagyon kellet volna víz, volt egy alacsony csajszi mögöttem ő is rosszul volt a közepe felé neki sikerült akkor vizet szerezni.
K&Q tökéletes volt, bár pár barom felkerült a színpadra.
Olyan jó érzés volt énekelni, a torkomon most érzem már, hogy fáj az üvöltés is meg a hideg levegő.
Tegnap ilyenkor már színpadon voltak.
Kép nem sikerült mert a techinka felmondta a szolgálatot.
Isteni volt.
Egyszer a nagy piros labda egyikét odatudtam ütni a színpadra Tomo rúgta vissza, egy másik kidurrant felettünk. Illetve a kilövő gépnél (nem tudom mi ennek a hivatalos neve) álltam és a papírdarabok csak úgy hullottak ránk. Felnéztem és éreztem ahogy esik rám, mintha hó lett volna.
A végén Barxton-tól sikerült matricát szerezni, épp osztogatta.
Hogy onnan, hogy tudtam volna kijutni vagy meddig tartott volna azt nem tudom.
Nyomtak a kordonhoz, alig kaptam levegőt, ráadásul az egész tömeg hullámzott.
Amikor vége lett a koncertnek a biztonságiaknak szóltam, hogy emeljenek már ki, de meg se mozdultak. Egy lányt kértem meg, hogy nyomjon hátulról és aztán kintről kihúzom. Szóval a kordonok találkozásánál kitoltam magam aztán segítettem volna lánynak, de persze akkor rögtön ott volt a biztonsági, hogy menjek kifele.
Isteni volt.
Szigetre is jönnek, abból nem hiszem, hogy számomra lesz valami. De ha jövőre jönnek ott kell lennem megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése