fuss és ne érdekeljen, ha senkit segget se

ésés milyen igaz 
hogy hívnak nem mondom el honnan jöttél kit érdekel
senkit segget se érdekel
senkit
és a mocskos név, élet, történet, én én én, ez
ez senkit de senkit se érdekel
úrimuri hogy engem se
senkit engem
ha én a senki akkor senkit se segget se 
nem érdekel
remény lehetnék
hisz így volt aztán aztán meddig érdekel egy remény? ameddig a tied
a saját reményem csak akkor ha te talán talán más vagy
mutatod magad 
seggnek senkinek 
remény vak emberé, bárkié, tied
vak lennél |lelki| esetleg bárki, te?
és ott volt a szétszakító tudatosság
és most is van a 
galaxis univerzum
amely nagy nagy és tele van színnel, mocsokkal, csodával, velünk, de mi van ami távol van
érdekel, de üresnek tűnik hisz messze van
és elérni elérnéd elakarod elvennéd elismernéd megismernéd megtennéd megélnéd megmegel
de messze van
viszont konvertáljuk csak át ide ebbe a szobába
itt lenne egy univerzum
amely senkit se érdekel
képtelenség hogy kép-és-pofa nélkül ne érdekelné őket
van itt szín, csillag, csoda, mocsok, hideg, űr, és betömött űr, és mégtöbb 
ha kérded nem dohányzom, és tényleg cigit se szívok
és még nem vagyok kész, akkor leszek kicsit ha megtanulom kimondani a sziszegőt
addig meg szeretem és szellemesen szerte vettem
de ez se érdekli különösebben a szomszédom
hála ég
hála ég a kandallóban 
hála ég nincs szaga
hála ég és fűti a házat nyáron télen nélküle megfagyok
és néha hátba vágnak és kiakarja oltani 
mert azt hiszi ettől bűzlik az utca
de a valós ok senkit se érdekel
mert tudod a te kandallódból is ömlik a bűz
felpüffedve gomolyog a színed, a te színed amit az univerzumod adott le,ki,el
felhőformában terjeng, melyet szétszakítasz te felhőpusztító
de megnyugtat és a felhővattadarabjait összeolvasztod a nappal ha
ha valaki ráül a lelkedremidreoda és veled utazik más lett a táj
majd leszáll viszlát újdonsült jó barát
és visszaáll a régi táj, omladozik a ház fala ami
a faluban jó formán senkit se érdekel ugyanis mindenkinek újítani kell nappal és éjjel
jó formán
tehát talán valakit mégis
érdekel
ebben a szobában épp mostanság ilyentájt egy nagy nagy nagy
fekete lyuk elakarta nyelni a napot amely ragyog egy ideje 
nem rég van fent, de valahogy minden láthatóbb így, és beakart állni elé
és seggét a fejéhet nyomni, hogy meneküljön
érdekelne ha eltűnne
senkitmindenkit
nem feltétlen kell a rosszhoz hozzá szoknod
bár legtöbbjükre igaz 
nem érdekel
se onnan se innen
de ez egy ilyen kompromisszum

mellesleg

vörös az ég alja. a horizontot fák őrzik, vérvörös az egyik felhő, talán egy kapu van benne esetleg megoldás
a villámok megvilágítják a sötétséget, a sötétséged
sziklaszirt fen a tetőn, lóg a lógni való talán én is egyszer egy lógnivalóleszek
csönd esetleg csend? és az egekből küldi, olyan nehéz
megnyugvás a rendszertelenségben
az óceán olyan hatalmas hozzám és mindenki máshoz, hozzánk képest
tehetetlen víztömeg, a környezet játékszere mégis erő erő fölöttünk álló erő
kicsi vagy, kicsinek látszol és hidd el az is vagy, nem vagy több  nálam ahogy kevesebb se
senkik vagyunk, a városban lakók, otthon valakik a tengerben halandók
és a fák 
azok csodák
hidd el csodák, csodák térben és időben
csodák vagytok emberek
szennyező, veszélyes csoda, hátráltató hústömeg 
és a lélek?
le imához össze a kéz mozdul a száj, de olyan nehéz

holding

füst tölti meg a tüdőt
füst tölti meg az ereket
füst tölt meg
füst vagyok


lopok új életet, új emlékképeket szökök fel az éterbe, szédülni eget verő mélységbe
összekeverem az ég kékjét, mustár napsugár haldokló univerzum vérvörös örök félhomály
és inget váltott a hold ma este, meghízott és lebámult 
kétlem, hogy nevetett volna talán egy mosolyt zúdított felénk, de mélységesen érdektelen 
nekem viszont jó lesz keresni az égen, belőle egy van
belőlünk milliárd
belőlem egy
ha a Holdon élhetnék minden reggel sajtot reggeliznék