Annyira hihetetlen.
Van egy pillanat, egy kibaszot pillanat és minden teljesen felfordul. Nem tudod hogy vajon ez a következő pillanat lesz, csak tudod hogy előb utóbb ott lesz az a pillanat amikor kurvára nem kapsz levegőt...
Sétálhatsz az utcán, feküdhetsz az ágyadban, vacsorázhatsz egy éteremben, beszélgethetsz egy régi ismerőssel és aztán elég egy telefon és minden megfordul. Nem feltétlenül ellened játszanak a dolgok, de mégis megszívod.
Elsősorban nem szeméttel és hulladékkal szennyezzük a földet hanem saját magunkkal és az elcseszett életünkkel, az elmebeteg elménkkel. Kiszámíthatatlan dögök, szennyező hulladék, elszabadult vírus.
Ha mindenki pisztollyal járkálna és bárkit szabadon lelőhetne akit nem csíp akkor kiirtanánk saját magunkat.
Mindenkiben csalódhatsz.
Abban is akit utolsó helyre tennél a sorban, akiből nem néznéd ki.
Nem az a legrosszabb ha téged bántanak, hanem ha azt akiért odaadnád a kezed. Az az igazi pofon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése