hangok szeretkeznek érzelmekkel a tisztáson
sikítva üti a félelmet a némaság
mormolja az igét az üvöltő harag
ásít a kétely újra felpofozta a talánysuttogó félelem tépi az elmét
éterbe nyúl a félő sikoly
csal a csilingelő csend
orgiáktól nyög a szív
horizontom
napsütés, pipacsmező és az ott messze a folyó, az égen a bárányfelhők mekegve köszöntik a távoli város szmogját
a dűlőt kétsávos út szeli ketté, a városból menekül egy kocsi szembe kamion szállítja a szállítani való semmit unottan
elfuthatnánk a messzeségbe
pipacs mezők végtelen sétányok
és tudod azok ott a fák mögött nem árnyak, hanem istenek, lusta bölcsek, nagybetűs nevű senkik, de értünk vannak
fordítsd a nap felé az arcod, ez itt a kezdet, egy nyár és kellettek mindannyian hozzám, építkezés
kedves mérnők észrevétlenül húzta fel az alapokat és lehet ő maga se vette észre, azt se tudom fizetem-e a munkáját, munka-e ez?
de a szemét ugyanúgy dől csak valahogy kikerül a bűze
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése