dübörög a düh a dohos falakon
s dübörög a múló románc az ajkakon
ködbe borul az őszi reggel
földbe szorul az ősi ember
levelek szállanak délre
emberek állnak félre
mozdulnék én is, de új vagyok
körülöttem mindenhol angyalok
angyal vagyok, de sáros lélek
arra lettem, hogy mindig féljek
szarra leltem s ez álnok vétek
hisz várat abból csak ha érdek
de mond hol találok egy vétkest
embert? lényt? szörnyet?
kit keressek, merre?
délnek!
hisz arra állnak félre
a senkik, a hősök, a harcosok
a békés elmék, s akiket marcolok
ajkakon pihen a régmúlt
bukott voltam, de a szívben láng gyúlt
test az ágyban, testek, részek
képes lettem egybe látni az egészet
a fal dohos maradt, a düh dübörög
a múló románc még mindig ücsörög
teli a fal mocskos szarral
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése