She lives in a fairy tale...

"Apám szerint a világ, melyben élünk, nyers és sokszor durva. Olyan, mint a kutya, melyet egész életében vertek, ezért megmar minden óvatlan kezet. Mindig azt mondta, épp emiatt van szükségünk arra, hogy álmodjunk. Mert az álmok édesítik meg létünk minden percét, azok szelídítik meg az elvadult kutyát. Azt mondta, akárhányszor ébredünk is fel, meg kell őriznünk ezt a képességet. Kölyökként nem értetem minden szavát. Nem értettem, mit is akar mondani. Ma viszont már mindent értek. És hiszek neki..."
/Noel Péter - Hernyó/

Látta a napot az égen, érzete a meleg sugarakat az arcán, beszívta a friss virágillatot.
Füzeteket írt tele a jövőjével, álmokat színezett ki, becsukta a szemét és a megálmodott világban élt.
Ugyanúgy sétált mint bárki más, nevetett, élt, lélegzett de mindez csak a  tökéletesen megtervezett látszat volt.
Képzelt emberekkel kávézott délutánonként, karriert épített, látta a piramisokat és annyi barátot gyűjtött össze amennyit akart és mind olyan volt amilyenek ő akarta látni őket.
Nem vette észre magát  a kanapén a szürke falak között ábrándoktól kábult mosollyal heverve.
Nem tudták megmenteni.
Nem hallotta őket.
Nem látott senkit aki valóban élt.
Egy álomképbe ölelkezve élte életét, üres szemmel tekintve mindenre ami valós.
Nem vette észre az álmait az életében.
Saját magát verte át.
Minden amit akart két lépésre volt tőle mégis mindennap elment mellette.


Saját magát temette el álmokból épített várba nyugszik.
A sárkány nem őrzi tudja úgysem szökik szelleme, nincs már ki megmentené.


/Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni./