és majd megáll a világ, ha meghalunk
akár egy buszon borral a kézben
akár egy bokorban
akár ott a megmászhatatlan rámpákon
sarokban
sárban mászva
Ha sikerült felfutnod a félcső tetejére már hős vagy, még nagyobb hős ha énekelsz, akárhogy, akármit. Lóg a láb a képzelt magasról, füst tölt meg, ha lehetne raknánk egy nagy ágyat a zöldfalúfirkáltmocsadék közepére és akár be is költöznénk, be az otthonba, a másikba. Jó lakhely lenne van állandó zene akár általunk, akár vendégek által, kérésre, ötven kis fénylő pénzért és néha napján még úszhatsz is, úsztunk már. A falakról ránk bámuló rajzok a bűntársak, figyelnek, de nem árulnak el semmit, emlékképeket őriznek, közöttük élünk ők pedig halkan, szótlanul figyelik a lépteket. Otthonnak nevezhetjük, létezünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése