hiszen a buszról ma éreztem, hogy térben és időben tényleg létezem
majd azon gondolkodtam, ha fent ülnék az egyik felhőn és lógna ami csak lóghat, nos ott fent
ki venne észre?
fájna-e ha leesnék?
nem süllyednék bele majd esnék át rajta, hiszen olyan mint a vattacukor?
lesuttognám nektek: hallgassatok el marhák, ma felsőbbrendű vagyok, ma akasztok, fel, felakasztom, és élvezem
a kabátot a fogasra és észreveszem, hogy megtettem, eltölt a büszkeség, hogy a percek óta készülő tervet teljesítettem (mintagombgombgombod)
körülöttem éppen por, láthatatlan apróságok a légtérben, fölöttem az éter, alattam kőmenny
mellesleg egy kép készült miközben átesek a semmibe lebegő vattacukor hegyeken
földet még nem értem, megszűntem útközbe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése