vörös az ég alja. a horizontot fák őrzik, vérvörös az egyik felhő, talán egy kapu van benne esetleg megoldás
a villámok megvilágítják a sötétséget, a sötétséged
sziklaszirt fen a tetőn, lóg a lógni való talán én is egyszer egy lógnivalóleszek
csönd esetleg csend? és az egekből küldi, olyan nehéz
megnyugvás a rendszertelenségben
az óceán olyan hatalmas hozzám és mindenki máshoz, hozzánk képest
tehetetlen víztömeg, a környezet játékszere mégis erő erő fölöttünk álló erő
kicsi vagy, kicsinek látszol és hidd el az is vagy, nem vagy több nálam ahogy kevesebb se
senkik vagyunk, a városban lakók, otthon valakik a tengerben halandók
és a fák
azok csodák
hidd el csodák, csodák térben és időben
csodák vagytok emberek
szennyező, veszélyes csoda, hátráltató hústömeg
és a lélek?
le imához össze a kéz mozdul a száj, de olyan nehéz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése