persze most is mind mindig befelé fordítom engem ne bámuljon, nem nézek abba a tükörbe, régi képek tükre
tényleg hasonlít, hisz sötét lett
a tündöklés határtalan lehetne, ha saját magadat tudnád elkábítani, olyan lenne mint egy óceán, mint egy tó
állok a vízben épp csak a bokámig ér a mindent mozgató éhségre gerjesztő pocsolya, víz, hatalmas állóvíz és ahogy nézek az éjszaka mécsesei felé a túloldalra szinte kedvem lenne átsétálni az egészen, tudnék vízen járni, érzem képes lennék átúszni az egészet, nem lenne egy kosza hullám sem ami elsodor hisz minden nyugodt mostanság, ott messze a távolban morajló villámok, csak ijesztgetnek
ők nem akarják, hogy bizonyítsak hisz akkor erősebb lennék még az égi szentségeknél is
akár még magamnál is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése