2011. június 20., hétfő

Elbukni szőrnyű.
Volt pár célom, kimondatlan dolgok. Talán azért nem mondtam ki mert féltem.


Ha az ember kimond dolgokat mondhatni valósak lesznek. Talán sikerült volna ha kimondom?
Elbukni.
Csalódást okozni.
Tartóztam valamivel főleg magamnak és most megbuktam. Elvesztettem a hitemet, úgy érzem most már nem sikerülhet.


Sokszor van ez így.
A fő probléma az, hogy tudom, hogy nagy eséllyel elbukom és mégse kapaszkodok, nem kérek segítséget, nem törődök vele. A végén ismerem be magamnak, hogy nagy volt a baj.




Van aki képes segítséget kérni és van akinek nehéz.
Emberek akik könnyen megnyílnak, akik rögtön elmondanak mindet. Láttam őket sírni. Összetörte őket a csalódás. Nem mindig a túl közel jelenti a jót.


Emberek akik képtelenek segítséget kérni.Tudják, hogy segítség kell, tudják, hogy valami nem jó.Gyengeség beismerni a gyengeséget?


Sok ember szeretni megosztani a problémáját, úgy érzi így már nem csak övé a teher, osztozni tud a nehézségeken.
Kérdés, hogy valóban hallják-e amit mond vagy csak szimplán udvariasságból érdeklődőek. Érdeklődnek-e egyáltalán vagy csak a másik látja úgy?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése