2011. július 19., kedd

A forgatókönyv sokszor ugyanaz. Az elején tökéletes aztán eldurvul.

Az eleje mindig tökéletes. Ez valami törvény. Minden új és színes. Minden varázslatos. Csak ketten vagytok, gond nélkül. Tényleg tökéletes. Talán aggodalmak fúrnak belülről, de ezeket az ember bezárja egy kis dobozba és erősen azon van, hogy elfelejtse. Hazudik ha kell, eldobja a térképet, eltöri a kulcsot.
De a tökéletes dobozt még nem találták fel. Az aggodalmak feltörnek, elárasztanak.


Ez az eleje itt minden tökéletes. Minden nap arról tanúskodik jobb nem is lehetne, néha vannak problémák, de azok is beletartoznak a színekbe.
Az új életforma hívogató, az egyik húzza bele a másikat, a másik meg örül az újnak.
Az új nem mindig jó.
A szemétben úszni nem kifizetődő. Valamiből meg kell élni, fenn kell tartani a jót.
Azt mondják nyugi, azt mondják nem lesz baj, azt mondják biz bennem.
Idővel nyugodt leszel, idővel elhiszed, hogy nem lehet baj, talán meg is bízol bennük.
A szenny nő egyszer még rajta jársz máskor már benne.
Először a zsebedben viszed a rendelőhöz, aztán haza magadnak, aztán a barátoknak, aztán már kell.


Csak buli érted?
Pár alkalom, vágod öreg?
Nem lesz ebből rendszer!
Csak ha lazulni kell, csak ha sok a stressz.
Elfogyott a kávé, de maradt tegnapról dexi. Miért ne haver? Ki tudja meg?
Le tudunk állni.


Az áruból néha marad egy kicsi a zsebedben. Amit kifizetek abból kis borravalót emelsz el.
Ki tudja meg? 


Szóval este megint megyünk. Elhagyott épület a város szélén. Az együttes szokott próbálni ott, néha összehozunk egy bulit. Lesz minden. Vagyis rajtad múlik. Ez most hivatalos megrendelés. Hozz olyat ami kapós.


Friss pár, abban az időszakban amikor minden tökéletes.
Az életük nem az, nem is lesz. De az átlagos szarhoz képest most minden jó.
Együtt mennek. Kipróbálták otthon a rendelést.
Erősnek érzik magukat, biztonságban. Ennek oka az ereikben száguldozó anyag, a vodka a kezükben, a halk zene amit bent hallanak. Egymás lélegzete. A tudat. Nem vagyok egyedül.


Szóval az utca annyira nem is sötét, a titkok nem mocskosak, a legmagasabb izomfickó is csak egy ártalmatlan valaki aki elsétál és elfelejt.
Szóval most biztonság uralkodik. Most ott vagyunk a csúcson. Most mi győzünk. Csak úgy teszünk mint a többi, mint bárki más.
Szóval miért lenne bármi baj? Miért éreznék valami veszélyt. Nincs jel. Ha lenne észrevennék, ez biztos.
Szóval minden rendben.


A zene még halk a fények tompák.
Néhány fickónak nagyon nagy az arca, lazák, menők. Szét ne ess öregem!
Mások kicsit üldögélnek, csak úgy. Elbeszélgetnek. Felmérik az embereket.
Mindenki feszeng bárminek is tűnik.




Vannak páran akik húzzák a szájukat. Alkudoznak, ki akarnak bújni alóla. Csak egy fél órára nézz be, nem is akar inni. Persze, persze. Akkor a percek mától pénzben vannak mérve. Nincs kivétel. Túl bonyolult lenne.


Van aki már benne van a dolgokban. Nem merült el, még csak a szar felszínén jár, de már ragadt valami a cipőjére.
Ők mindig játsszák az agyukat. A szakértők. Térdre! Mindig  a szakértők fekszenek ki elsőre. Kemény vagy.


Az emberek gyűlnek. A pénz gyűl, a pia gyarapszik.
Néhányan már úgy érkeztek, hogy nem tudják az apjuk születési dátumát. 
A zene hangosabb, a fények szédítenek.


Aki mást akar. Szállni vagy elveszni az hátramegy választ valamit kifizeti és élvezi. Leül a kanapéra bambul, iszik, rágyújt, beszélget. Ne romboljon az a lényeg. Aki rombol azt kirakják.
Nem kell balhé.
Az egész lemegy csöndben.


Szóval a friss pár ismerkedik. Tombol bennük a kokain. 
Most még tökéletes.
A forgatókönyv sokszor ugyanaz. Az elején tökéletes aztán eldurvul.
A bulik gyakorivá vállnak. 
A futár lebukik a dugi adaggal, a lenyúlt pénzzel.
Eltörik a karját.
Igazából egész jól megúszta.
Rab lett. Rabok. A tökéletes már rég eltűnt, olyan messze volt tőlük mint a gyerekkor gondtalan napjai  Kételkednek a létezésében. Az ízére sem emlékeztek.
Kellett még.
Legegyszerűbb, ha nem kell fizetni a jóért.
Egyszerűbb, ha van miből fizetni a jóért.
Nem egyszerű a szarban elérni a jót.


A néhából mindig lett.
A rendszer állandósult.
A lazulás mindig kellet, a stressz beköltözött a házba.
A letudunk állni átalakult le fogunk ha majd kell felfogássá.


A bulikból egyre többen maradtak ki.
Nem volt már ott az ami kellet.
Ami kellett az utcán volt. Az ár magas. 


A tökéletes általában hamar elmúlik.
Van aki megtudja őrizni.
Van aki nem játszik a tűzzel.
Van aki belemerül a szarba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése