Sose mondtam, hogy ne kövessünk el bűnt, bár igaz nem szólítottalak fel rá, hogy tedd. Csak bele kellett rángatni az élet nevűbe.(és majd kitaszítani, kirángatni, kilökni, kizökkenteni onnan?) Sárban megfürödni szépen, tisztára. Hozzányúlni a vizekhez, csak szépen a felszínét simogatni hisz mégis miért ugornék bele és zavarnám meg, lehet alszik, lehet mocskos.(vagyok) Ha csatamezőbe vezetne mérhetetlen vágyat éreznék győzni, mérhetetlent mégis ott veszni az utolsó győzedelmes pillanatban amikor már a mi zászlóink nyúlnak az égbe és festik vörösre a kék égen tomboló tengert, nos akkor szúr majd le az élet, mint egy utolsó bosszú. Én meg lógatom a lábam a felhőkön(melyek semmikép se fehér bárányfelhők, sokkal inkább villámokban tomboló sötét részeg felhők) szóval lógatom, dúdolok és három különböző pohárból iszom majd bort, bort, bort.
A mérhetetlen vágy is lehet véges, csak merd elképzelni a végét, nodeazéleted mérhetetlensége napokba van tömörítve, évekbe, korszakokba, de voltaképp levegővételekbe és vércseppekbe.
mondhogymond
mondhogystop
mondhogymost
mondhogyelraboltaszótlanság
a csata mező mellesleg véres lesz, emberekkel akik karnyújtásnyira suhannak el mellettem és fejbe vágnak, ha épp úgy tartja a menet, egy-kettőnek van pisztolya a többi karba, tőrben, késben, sárban, méregben van elásva
nosnemtudom én miben
6132 nap.... levegővétel nem meghatározható...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése