Először az évben, először nekem here comes the rain.
Elmossa az erdőt, elmossa az ágyam, szakad befelé, ömlik, tisztít, mar. Képregénybe illő vihar lehetne, amely ellopja az áramot a várostól és kisgyerekeket űz remegve az ágy alá, állatokat kerget az utcán és hajléktalanokat mosdat, papokat szentel, bűnözőket koncol.
elmossa a múltat
elmossa a neveket
Kérdezném, de ha nem felel? Kimondaná, amit nekem kéne, de bevarrtam száját, én táplálom belőlem él, parazita, a legek legje.
Nos ki van odakint? Miért nem jön be? Elmossa az vihar, már a jelzőlámpák se égnek. Se öröm, se bú. Táplálkozz, moss, napozz, legyél olyan ami biztos, hogy te vagy. Az eső mellé, szél (ami mindent felkavar, mindenfelé fújnék) a szél mellé egy költő, felnagyítja és már látom melyik most a jó. Ha megszelídíted a vihart, nem hagy el se ő, se a támasz, és jó lesz, most a jó, és megszelídítem, megszelídül. Esti vihar, villám támad, szétcsap ég a fa, bús komor már ég a rét is vörös festék színezi az eget, káosz, zaj, a pusztítás szépsége járja be a lelket, nem oltom el, majd eloltja ő, jön a vihar, a szél hozza az illatát, szagát, bűzét, mámorító parfümjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése