Mindenhol hamis párnák, kőből, vastüskékkel. Vörös-kék lángok, képzelt szirének vérfagyasztó sikolya, egy szék, egy trón, fekete betűkkel festett név a műanyag megváltás kapuján, az én nevem. Kidobtak, mert betegség tombol odabent, élvezd a végtelen lángok vendégszeretetét.
És csak fut, megáll már nem kering a Föld, a mindenség csillagokat hányt rá, megáll, minden megállt. Kérj elnézést, mert hiszed, hogy lehetsz egyetlen. Ha hallottad volna úgy igazán a síró fákat rájöttél volna időben, mind csak hamis műanyagból készült semmik voltak, programozott képzet.
Félhomály, fullasztó szén-monoxid a levegőben, sötét lángok, szédítő hőség. Itt az idő, hogy átlépj egy másik dimenzióba, az univerzum összedől a súlyod alatt, lépd át a világ végét jelentő vonalat.
- Ha rosszabb lesz?
- És ha jobb?
Betört a napfény, a szél simogat(hathathat)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése