2011. március 24., csütörtök

Mi az amit sosem tennél meg?

Van jó ember? Van rossz ember? 

Emberek vagyunk jó és rossz tulajdonságokkal. Múlttal. Van amit legszívesebben elfelejtenénk és van amivel kiplakátoznánk a világot.
Vajon mikor mondhatjuk valakire, hogy jó ember? És ki az aki rossz?

Mindenkiben megvan a gonoszság, megvan a szeretet, a hazugság, a csalás, képesek lennénk felrúgni mindent egy dologért, feladni, elesni, felállni.

Nem tudhatod mire vagy képes. 
Mi az amit sose tennél meg?


Nem ennék bogarat.
Nem ölnék embert.
Nem verném át azt akit szeretek.
Nem tudnék lopni.
Képtelen lennék hazudni.

Ha valaki egy szobába zár kikötözz és azt mondja "most vagy megölöd a melletted ülő idegent következmény nélkül, vagy megölöm azokat akiket a legjobban szeretsz".
Mit tennél?
Pár centire tőled egy ember akit sose láttál, aki ellened semmi rosszat nem tett. Lehet családja van, gyerekei, egy igazi élete. Megölnéd?
Nem mindenki mondaná elsőre, hogy igen.
Könyörögnénk. Felajánlanánk az életünket. Esküdnék Istenre. Pénzt ígérnénk.
De a végén az emberek nagy része megölné.

Egy elmebeteg pisztollyal fenyeget téged és még sok más embert egy bankba, ha a pisztolya a földre esik valaki felkapja és ráfogja, talán le is lövi. 
Lényegtelen mit hittél, mit mondtál azelőtt. 
Lényegtelen mit ígértél.
Pillanatok alatt értékelődik át minden, a határok elmosódnak, az ösztönök felszínre törnek.


Ha az életünkről vagy számunkra valami fontosról van szó a végén mind ugyanazokká vállunk. Harcolunk. Megteszünk mindent. Bármit. Akármit.....
Kevesen vannak akik inkább elesnek és feladják. Nem könnyű feladni, sokak szerint gyengeség. Hát próbálja csak beismerni, hogy valami nem megy, hangosan mondja ki, hogy megbukott. Söpörje össze álmainak törött darabjait és dobja ki a kukába mindenki szeme láttára. Egyáltalán nem könnyű. Könnyebb titkolni mint beismerni.
Mindenki egy hős. A hősök meghalnak, hibáznak, feladják. 
Aki feladja erős és igenis hős. Aki küzd és elesik igenis hős. Aki küzd és nyerj igenis hős. 
Lényegtelen ki meddig bírja, egyszer az utolsó is eltűnik.

Amire képesek vagyunk az sokszor hihetetlen. Hegyeket ugyan nem pakolgatunk, de attól még áttudunk jutni a másik oldalra. Befolyásoljuk a másikat, átverjük, megütjük, elhitetjük vele, hogy sajnáljuk aztán újra a földre lökjük.
Látjuk, hogy valakit földre löktek odafutunk és felsegítjük, közel van hozzánk. Meddig marad közel?
Bármikor jöhet valami, ami mindent megváltoztat.

Akit felsegítettél annak te vagy a jó ember, akit ellöktél annak a rossz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése