Végre kocsikázni akarok.
Jövőre lesz jogsim (ha minden úgy megy ahogy apu akarja) ha megszerzem csak fogom magam összeszedek pár embert és elindulunk nyáron valahova, akárhova, pont oda.
Kergettünk majd álmokat, meg egymást valami vízparton és isszuk a bort és hallgatjuk a hullámokat, én majd éneklek ők meg harcolnak a csendért.
Már most érzem a pillanatot, tudom milyen lesz. Különleges. Velük.
Aztán összetörjük az autót, vagy defektet kapunk vagy elfelejtjük, hogy benzinnel működik és hagyjuk porzani a tárat. Nem érdekel lesz valami, leszakad az ég vagy eléget minket a nap.
Majd eltépjük a fürdőruhát és ugrálunk egy mólóról ahonnan tilos lenne. És elhisszük, hogy az álmaink közel járnak, hogy a jövő rózsaszín, a nyár nem múlik el.
Hajnalba kimegyünk az erdőbe aztán eltévedünk és elfelejtjük merre van nyugat, futunk a nemlétező vaddisznók elől, összeveszünk a varázsgombán ami igazából csak egy sima kis gomba lesz.
Lehet szerelembe esünk valami idegen mediterrán szépséggel, lehet ellopja majd a pénztárcánkat és röhögve elfut. Futunk utána együtt és káromkodunk, jóslatokat üvöltünk meg kívánságokat, érdeklődünk az anya után. Rájövünk nem is volt pénzünk, ami volt nem összeg legyen vele boldog.
Ha a bor elfogy elképzeljük, hogy a víz tényleg átváltozik, csak lefekszünk a földre és nézzük a holdat, számoljuk a csillagokat és beleszédülünk a hatalmas mindenségbe. Érezzük, hogy fölöttünk van, várjuk hogy ránk zuhanjon miközben egyszerre ver a szívünk.
Aztán didergünk mikor feljön a nap és a nyári hűvös csiklandozza a bőrünk, majd elindulunk valami kempingbe, sátorhoz vagy kis kuckóhoz alszunk pár órát és megvesszük a következő adag bort, kergetjük tovább a nyári álmokat.
A tábortűz lobog éjjel, a szenvedély fellángol. A dalok még tőlem is igazinak tűnnek és valahogy sose lesz vége az egésznek. Ott ragadunk.
Az lesz a mi nyarunk és ezért érdemes lesz megszerezni a nyamvadt jogsimat bármennyire is félek tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése