eltűnünk, mert nem bízok a bankokba, de a hóembert felépítem

ami volna az a valami

és ha a valami semmi volna

a zsalukat ma nem nyitom ki

és sötétben vándorolna

minden valóság és a fényben

száműzve volna minden álmuk.

El is felejtettem ezt a dalt. Irodalom órán csak úgy jött. És ha a valami semmi volna.

Vagy ha a semmi lenne minden és a valami akármi. És nem is kéne semmi zsalu, redőny, reluxa, függöny vagy betéglázott ablak. Nem kelne fel a nap. A sötétség marad. Szeretem amikor korán van sötét. Már most is látszik nyolc órakor már feketedik az ég. 

Lát és hall. De nem beszél. Süket, vak, néma de csak ha érzi, hogy ott vagyok.

Jó legyen belépek a játékba, bújócska vagy fogócska. Legyek a hunyó vagy egymás elől kell most végleg eltűnni?

Tök mindegy mondja az egyik, leszarlak mondja a másik. 

Ugyan már csak mosolyogj, berögzült ösztön na meg ha mosolyogsz minden rendben. Igen a seb már rég begyógyult, tényleg nem fáj. Igen bekentem a kamillás kenőccsel, tényleg nem direkt volt.

Beszélni szeretnék.

Sokat. Meg a soknál picivel többet. Hallgathatnád de nem akarom, csinálj úgy, mint aki figyel közbe énekelj valami szépet ott bent. Bólogass. Mond, hogy értelek.

Egyszer majd lakás felújításon gondolkodok, meg bankokon, mégis melyik a jobb ajánlat, hol vegyem meg a tejet, mikor menjek el a tanácsadásra és ugyan hol hagytam azokat a régi álmokat. Tologatom össze-vissza. Aztán biztos valahol ott felejtettem.

Nem akarok ilyeneken agyalni. Csempézni a fürdőszobát aztán panaszkodni a szemét miatt. Amúgyse bízok a bankokba (ezt filmekbe hallom és olyan jól hangzik, meg mivan ha tényleg lenyúljak a pénzem) a tejjel nem lesz annyira nagy gondom mivel utálom az ízét és szagát,  főzni meg nem tudok, veszek majd simán kakaót. A tanácsadással meg nem álltatom majd magam ellógóm úgy mint a tesit. 

Ez így olyan egyszerű(nek tűnik). Jól járok azzal, hogy tudom nem lesz könnyű.

Most forró csokit akarok, decembert és az első hóesést, legyen korán sötét és amikor felkelek még legyen a domb mögött a nap. A hóesésben az a jó, hogy mindig picit újszerű. A buszról nézni, hogy minden tök fehér sokszor szinte már el is felejtettem milyen szép. És hűs és friss és új és fehér és várom és ne múljon el. 

Építeni fogok egy nagy hóembert és majd megsiratom, ha elolvad.