path.

Ez az ajtó csak egy fele nyílik. Jegyezd meg. 
Ha beengedtelek vagy bent maradsz vagy kilépsz. Nincs olyan, hogy újra kopogtatsz, mert kint mégis fázol.
Tanuld meg.


Azt kívántad ne történjen meg.
Tudod a kimondott szó tényleg visszatámadhat.
A szavak felülnek egy szellőre, valami láthatatlan szellem hátára és eljutnak a helyre, ahol valami idétlen ruhába bujtatott komoly ítélkező tanács szépen kalapál egyet és kimondja most megszívod.

Sok mindennel tölthetjük az időt.
Keressük a legszimpatikusabb utat, ami elég fényes meg minden.. Ami kecsegtető és szép ígéreteket kántál a fülünkbe. Amire már sokan léptek. Kell nekem az amit már rengetegen végigjártak? Nincs veszélye annak ha csak egy járókelő vagyok a sok közül? Mégis miért engem emelne ki az a nagy hatalom a sok másik közül?
Mehetek egy kis forgalmú útra, ahol csak úgy elvagyunk. Csak csináljuk a dolgokat. Nem kell ezt elítélni miért ne lehetnék boldog. Biztos családias a hangulat.
Választhatok kismillió út közül, vagy egyszerűen letérhetek és elfelejthetem az összeset.
Elfelejtemazösszeset.
Viszlát.
Holnap talán sikerül. Ha meg nem beállok a sorba, ha más megteszi nekem se lesz kellemetlen.


Egy fűvel benőtt réttel beérem, ha nincs út senki sem követhet, nem lesz nyomom, lehet pár morzsát elszórok, de ha annyira megakarsz találni akkor se érsz vele sokat.
Igazából ki akarok törni. Messze elrohanni. Megváltozni.

a tenger az élet

a száraz part a halál

a hajós, egyedül utazik

csak néha ugrik be

pár régi barát, a

viharban könnyes szemmel

küzdünk Zeusszal

és elhisszük hogy a tenger

alja olykor még meg is vigasztal