Mi lesz ha vége? Az univerzum nem tágul tovább, elkezdődik az összehúzódás? Forduljon hát meg az óra mutató.
Az arcod tompul és a szavaidra már szinte nem is emlékszem. Az éjszakai buszon ültünk egymással szembe, talán nem is beszéltél, én meg féltem mégis mit gondolsz. Egyszer majd rájön az összes, sose gondol semmire a tükörképed a párás üvegen. A probléma az amikor, nem veszed észre valaki tényleg ül veled szembe, talán beszél is épp hozzád, ne a tükörképed keresd az arcán!
Csak a kerítés legyen szép, szinte már mocskosul makulátlan kerítés kellene nekik. Legyen magas, erős, ápolt, különleges, de semmiképp se legyen jobb az én kerítésemnél. Mégis melyik a nagybetűs kerítés, az amelyik lehetne egyetlen? Aztán fontos a kert, legyen benne fa, azon hinta esetleg kutyaól valahol a tövében, medence és az a bizonyos piros postaláda, virágos kert és kis köves ösvény az ajtóig. Az ösvény a legkényesebb dolog. Kanyarogjon? Na és a szélesség? A kövek nyomják majd a lábam nyáron a vékony papucsban, a beton akkor is barátságtalan. Az ajtó a kerítés párja méltóságteljesnek kell lennie, törhetetlen várkapunak, a legnagyobb bizalom élettelen tulajdonosa. Legyen rajta kis üveg vagy elég az a pici lyuk kukucskálni? Kopogtató talán már bizarr? Szín? Anyag?
Amúgy ki a faszt érdekel, ha abba a kurva házba tök egyedül laksz és a színe is fakul az évek alatt. Lehetne benne egy feneketlen tó, talán beledobálhatnád a szennyed a félelmeiddel karöltve. Ugorhatsz is csak legyen tökéletes ugródeszka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése