betört fekete ruhában, beverte az ajtókat, az ablakra lecsapódott a fagyott irányító maradványa, onnan nézte tovább ahogy a tűz vöröse kékre vált, már megint itt motoszkál a névtelen
a hangja elfagyott míg ordított a párkányról, mégis miért, miért maradtam újra kint
megunta a börtönt, éjjelente elképzelete ahogy kitépi a rácsokat és falhoz vágja, saját maga fogsága, az elme büntetése
amúgy kint süt a nap, még hajnal egykor is, valahol nagyon kint épp most kell fel
leszek annyira könnyű, hogy ezt az egészet elnézem
magamnak
neked
nekik
az egész mitévő rendszernek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése