Felhőkön jártunk, nos igen, megtehettük. Papírba tekert élvezet, amely után csak tompa kényszer maradt, kényszer lenni valakinek. Folyton fázok hónapok óta, tűz mellett is hideg van bent. Érzem, hogy a szervezetem napokon belül padlóra küld, érzem a csöndet aztán jön majd megint az ujjpercnyi méretű gyógyszer és az álmatlanság.
Rég nem volt már ilyen üres a lavór az ágyam alatt, valaki üríti vagy párolgok belőle?
- Tudod iszonytatóan haragszom magamra, mert nem nekem jutott eszembe. Sose leszek olyan jó, mint amilyenek akarok lenni.
Hittél valaha szavakban? Az elején vagy, esetleg a végén?
Emlékszel még azokra a sikátorban hagyott szemetekre, amiket álmoknak hittél? Emlékszel még magadra vagy végleg átformáltak?
Ha senkiházinak hívnátok valószínű megköszönném. Ha senkiházinak hívnálak azt mást úgy mondaná "máté te kurvára vagy valaki, de legalábbis egyszer még leszel, a véredben van a győzelem"
néhány ember iránt duzzad a kényszer, hogy egyszerűen leírhassam neki: te senkiházi
reakció?
16:02 : tévedtem semmivel sem kevesebb a tartalom, telik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése