a tinta sosem fog lekopni, örökké a bőrödet égeti majd, az elméd, téged
- Talán felhő volt?
- Miért lett volna felhő?
- Nem tudom, próbálok a te fejeddel gondolkodni.
Ott ült a felhőkön, lógatta aminek lógnia kellett, várt. Egy angyal se repült arra aznap, se másnap, semelyik nap. Feljutott a felhőkre, mert elhitették vele, hogy eljuthat oda, angyalok emelik majd a galaxis végtelenségébe. Így kellett volna lennie, elhitte. Mit kapsz? Csönd, csak csönd neked. Ült, tűrt, várt, keresett. Ha egyszer azon a felhőn ülsz, nincs más lehetőség, csak ülnöd kell hisz majd jönnek érted. Az angyalok lezuhantak, nincs utánpótlás, nincs szárny és még boldog se voltál igazán.
Cigit sodort az idő, villámként adott tüzet, szívd le mélyre, szívd csak, eleget voltál fent, ült és várt csak ült most akkor ugorj, vár a semmi szédítő magasság, szédítő csönd, szédítő tudatosság, szédítő emberek. átfogjákbaszniafejedet, ha vártál magadról szép éneket
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése