2011. október 19., szerda

mitévő

Kedvtelenség.
Most felfal. Még a redőnyt se esik jól felhúzni. Épp a kedvenc időm van kint és nincs erőm hozzá.
Ma nem keltem fel, ma nem indultam el, ma nem beszélek, ma kicsit nem létezem.


- Mit csináljak, ha nem megy?
- Mi nem megy?
- Hát ezaz... mi nem megy?


Mostanában nem akartam elveszni és mégis sikerült.
Minden olyan szépnek tűnt, biztonságos volt és akkor... bumm ébresztő! nem már
Nem másokkal van a baj, hanem velem. 


Belegondoltam mik történtek két éve. Látom magam akkor. Úgy odamennék magamhoz és megkérdezném: gondolnád, hogy egyszer majd ez lesz? Mit vársz? Mi lesz két év múlva? Merre tartasz?
Jó lenne tudni mit válaszolnék. Igazából semmit sem vártam akkor, most sem tudom mi lesz két év múlva. Belegondolni meg nem akarok, nem akarom elképzelni, hogy jó lesz mert mi van ha nem lesz jó? Olyan rossz szembesülni azzal, hogy nem azt kapod amire vártál. Inkább ne várj semmire és örülj annak ami lesz.
De hogy a francba ne legyenek álmaim?
hazudhatnék? majd elválik...


tetemet tetemet temet tetemet tetemet temet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése