pszt

Kopogás.
Gyere be, ülj, jaj mesélj már, hogy vagy?
Mond, mond nem hallak, nem figyelek. Valahol máshol élek nélküled.
Örülök neked, tényleg. De mi lenne ha mennél megfolyatsz, menj már.


Eleget hallottam, eleget láttam, eleget féltem, eleget vártam, eleget voltam ott valahol veled, nem voltam eleget egyedül kérlek mostantól hadd legyek.
Ha hónap lennék november lennék.


Várod a pillanatod. Ha tudod, hogy várod az már rossz. Félsz. Félni is fogsz. És mivan, ha nem vagy elég erős? Akkor majd elmegy a pillanat melletted.
Kapcsold ki magad.
Ha segítség kell kiabálj. Nem olyan nehéz. Furcsa, de együtt tényleg könnyebb cipekedni.
Lehetnél bármi. Első, utolsó meg az a valaki aki jelentéktelenül középen sétál. Tök mindegy. Elfelejtenek akárhol vagy... akárhol voltál.
Ki az úr? Ki a hős? Ki vagy te? Ki vagyok én.
Valaki.
Folytasd amit eddig csináltál.
Vagy változtass.


Hibázz! Rombolj! 
Néha nem neked kell a jobbik félnek lenned, néha nem kell jót tenned, néha elkel veszned és felrúgni amit már megépítettél. Lehet jobbat építesz majd. Lehet örökre megbánod.
Tudod mihez van garancia, ugye? Minden vacakhoz.... az életedhez nincs, rég eltörölték azt a garanciát. Egy napra kitalálták, aztán rájöttek ezt most rombolni kell, azóta nem építettek újat.

Hiányzik az a fura fickó akiről annyit írtam..... visszaszerzem. Éjjelente zaklat, kitörni készül.
De érdekesek ezek a reggelek ismeretlen ismerőssel megtöltve, csak ne tűnne el pár naponta.