sosem voltunk senkik

Csak valami apró semmi. Gondolj bele mekkora vagy te egy kis porszemhez képest? És mekkora vagy minden máshoz képest. Mit tudsz megtenni? Mit nem?
Mond viszlát. 
Mondj akármit. Te leszel a porszem, te leszel a gyengébb, te leszel a szarabb és te leszel akit majd lenéz az a másik. Ez eddig olyan kellemetlen égető kis üvegcsomó.
Te leszel aki elítéli a másikat, te leszel aki majd megadja az utolsó lökést és te leszel az a senki aki majd széttépi a világot és belevágja valami feneketlen feketelyukba.
Érezd a forradalmat, amit még sosem láttál.... úgy látszik épp csak elkezdődött.
szárnyakat akarok meg valami pici dolgot ami igaz értéktelen, de mégis kirakom majd a polcra
(mint az a bot darab, amire szörnyen vigyázok) nem is értéktelen, csak te mint egy akárki vagy senki nem adnál érte pénzt, sót, aranyat de talán még egy fűszálat se


- Értem én, hogy különleges.
- Értem én is, hogy érted. Átlátok én a te kis semmiségeiden.
- Visszainthettél volna.
- De fáj a kezem, meg amúgyis....
- Sajnálom.
- Mit?
- Hogy fájt a kezed. Következőnek hagyd otthon pihenni a lelked mellett, hátha megbeszélik miért fáj meg amúgy is miért hiányozna?


gondolj egy 6 betűs szóra
írd le
és érezz hálát valamiért, van egy hat betűs szó ami a tied


- Miért pont hat betű?
- Nem tudod elfogadni, hogy valami csak van és kész. Nincs ok. Nincs semmi.
- Mit csináljak amikor nem megy?
- Fuss el a világ végéig. Ugorj. 


Valamikor valaki aranyosan nézett rám. Láttalak reggel, aztán két perc múlva megint.
Másztál a sárban.
sosem voltunk senkik
sosem
sosem sosem 
senkik senkik
A fejemben vagyok és kellemes hely, végre nem fázom. Valaki ordít mellettem. Minek ordít? Talán fél? Mitől? A csendtől. Mász bele a fejedbe, majd rakj össze valami szép kis üvegbe zárt fontos gondolatod és pakold át mások fejébe. Búj el bennük anélkül, hogy tudnának rólad. Hatalmas titok gazdája vagy ha benne vagy mások fejébe, ők meg szerencsések anélkül, hogy tudnának róla.