2011. október 2., vasárnap

kockacukor


Hiányzik az eső, a szél, a köd. Hiányzik az ősz. Nem érzem, nem látom. 
Eltévedt. Gyere gyere gyere. 
Végig akarok nézni az utcán és érezni akarom azt a félig üres valamit rejtélyes semmivel kibélelve.
És a novembert ami valamiért  a kedvenc. Nyomasztó, lehangoló. Érezni a világ fájdalmát és néha jól kiröhögni azt, majd  wc-n sírni és hasonló szépségek.




álmok pórázán égni el
tökéletes négy szó és napok óta bennem mászkál
Mindenki olyan kicsi minden máshoz képest. A kicsi nem rossz. A kicsi nem jó.
Tényleg élj már azoknak az álmoknak! Mi lehet a legrosszabb? Elégni? Akkor meg? Égj el! Nem tart sokáig és közbe olyan közel leszel a mindenség szélének kis jelzőtáblájához, szinte megérintheted majd.


Állj fel az ágyra fog meg a párnád vágd falhoz és ordítsd MEGUNTAM FÉLNI és hidd már el, és felejtsd el, egyél kockacukrot és röhögj a képébe annak aki megpróbál visszatartani, lehet ez a tükörképed lesz, de nem számít csak und meg és aztán egyszerűen kockacukor


Rajzolj fekvő nyolcast az ágyad felé.
Írd fel a karodra, hogy nem félsz.
Számolj csillagokat meg pillanatokat.
meguntam félni kockacukor srácok ki kéri ez kockacukor






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése