Éjjel írtam kézzel.

Felöltöztettem a játék pingvinem.
Adtam rá sapkát és szemüveget, olyanokat amiket nem nagyon hordtam emberek között. Elhanyagoltam őket csak úgy mint a pingvint.
Van a fókám vele alszom, de a pingvint is szerettem és most a polc tetejéről figyel minden nap.
Úgy szerettem és leszartam egy idő után.
Hát ez lesz mindennel?
Hány olyan plüss van aminek a nevére sem emlékszem már?
Néz már körül. Mennyi minden kellet és most csak van érintetlenül, de mégis milyen üres lenne nélküle a világod.
Elfelejted majd a nevem vagy inkább meg se jegyzed minek plusz egy.
Jól van menj csak.


Havat akarok. Nyárit vagy télit mindegy csak legyen friss és hűs.
A hógömbömet nézegettem csillog benne egy álom. Ha széttöröm az álom kifolyik, ha bent hagyom szenved. Hát mégis hogy mentsem meg?
Adjak neki új nevet?
Laknék egy hógömbbe valakinek a polcán. Elhanyagolt kacatként nézni minden napját.
Kacat vagyok. Megrázom a hógömböt és végre havazik.

Találkozni akarok egy emberrel aki nem szereti a pizzát. Ő lenne az első ilyen. Azt mondanám "Te vagy az első ember akivel találkoztam és nem szereti a pizzát."Nem felejteném el, hogy ő létezik.


Együtt fogjuk nézni a nyári hóesést tudom, hogy sosem felejtem majd el.
Olyan lenne mint az az anti-pizzás ember. Különleges. Az első nyári hóesésem. Utána már csak szimplán szép lesz, de akkor felemelő kiteljesedés.
Tudom semmi se tart örökké, nem is tudom eldönteni, hogy ezt jó vagy rossz.
Tudom, hogy semmi se tart örökké. Tudod mikor a vihar után kisüt a nap vagy mikor a hőség után jön az eső és csak a következő évben mész újra strandra.
Meghalni. Ez is szép.
A halál utáni élet nem kell.
A bor íze egy idő után már csak olyan mint a víz. És a mosoly csak egy lehetőség a csekély többi közül.
A vicc nem vicces és az kacaj az x milliomodik után már csak olyan mint egy lélegzet.
A halál után fölösleges lélegezni.