Köszöntelek viszlát.
Búcsúztatlak menj már.
Elhitetem a nemlétezőt.
Rád mosolygok, igen suttogva gyűlölök.
Megköszönöm a haszontalant és irigykedve adom a semmit.
Kérlek maradj, de azért kinyitom menj arra van az utad.
Romokat építek.
93 millió mérföldre járok, de mindjárt ott vagyok csak várj türelmetlenül.
Éjjel majd nézz fel és keresd csak a napot, esküszöm ott lesz, mert szokásom megígérni a nemlétezőt.
Igen, persze azért szeretlek igazából csak magammal játszom. Tologatom a határokat.
Igazán leállíthatnál már. Kell, hogy ott legyél csak most már tanulj meg rám ordítani.
Néha csak ennyi a szükségletem és tényleg most nem hazudok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése