Mi a faszért bámulsz? A könnyes szemed nem fog meghatni csak még jobban be akarom verni a képed.
Kikötözlek a kezednél fogva, a szemedre kendőt kötök. Ez még jól is hangzik?
Nem feküdni fogsz, hanem állni.
Nem élvezni fogod, a vágyam hogy lássam az arcod a legnagyobb fájdalomba fürödve. Nincs tusfürdő nincs víz se kis sárga gumikacsa csak vér. A te véred az én ruhámon, a földön, a lelkembe. A fájdalmadban fogok megtisztulni.
A zene ami megérint a hang amin könyörögsz majd.
Rohadtul kezdj el imádkozni, bár sokat nem segít hiszem kezed hátrakötve, hogy teszed így össze a tenyered? Azért csak mond, hogy ámen és remélj.
Nem te vagy az egyetlen, közöd sincs az éghez és a megváltás nem a te segged fogja megmenteni.
Mi a faszért bámultál?
Remélem tudod, hogy söpredék vagy szemét és mocsok.
Elveszted a hatalmad. A viasz égeti a tested a szádat én haraptam véresre.
Elkéne menned, örökre. Lentről irányítani a mocskos sereged. Van még elég belőled mínusz egy nem veszteség.
Fájt az a pofon, fájni fog a kés. A szemedből kihal a fény.
Nem is emlékszel már mit kéne ordítod?
Ha feladod annyit se érsz mint amire még méltattalak.
Láttalak régen. Szorítottad magadhoz a plüssmackót és az ujjadat szopva aludtál. Aztán megrúgtad azt a három lábú kutyát és beléd szált az a szenny mert élvezted, hogy fölötte állsz. Akkor még te voltál az erősebb fél, most meg kikötözve köpöd a vért. Baszd meg magad kezd a lelkeddel.
A szavaidtól hányok, a szemét amit hangoztatsz mint egy megváltó zseni, szerintem inkább csak egy rohadt nagy geci. Ha nem tetszik az ostor az nekem csak kielégülést hozz. Élvezem látni a szenvedésed. Olyan mintha egy kiscicát simogatnék vagy annak pont az ellentéte?
Tudod most eléd tartanék egy tükröt. Nézd olyan a tested mint amit mások lelkével tettél.
Ugyanúgy fájt a hatéves kislánynak az erőszak mint neked a pisztolycsöve égeti majd a szádat.
Itt az idő amit mindannyian vártunk, még megtépem a hajad még késsel összekarcolom a hátad. Akiket te küldtél a halálba mind ordítják a fülembe hogy haladjak. A napfelkeltét sürgetik amit te már a rohadásból nézel és ha van igazság lelked még száz évig égeti majd a napfény valahol a hósapkás hegyek csúcsán.
Rohadtul nem kellet volna rám nézned és rájuk sem. Gyilkoltad volna inkább ki magad.
Van egy hely a pokolba amire a te neved van írva, a kígyó körülötte már várnak rád és a varjakat évek óta éhezteti a mindenség.
Nem tudom elmondtad-e már azt az imát.
Lényegtelen, ha az Isten meghallaná csak röhögne miközben fejét a falba veri, mert téged meghagyott ilyenek, befejezem a munkáját mert a kislány anya a másik szobából hallotta ahogy sír a lánya.
A hátadon már nincsen hely, a meleg véred tócsákban áll.
Pihentetem benne a talpam picit mert nincs golyó a pisztolyomba, lehet rád kéne gyújtani a házat, vagy felszeletelni a szíved és a kutyák elé vetni akiket mind te kötöttél az autókra majd száguldoztál velük át a semmibe.
Megbocsájtásért kiáltasz, akarod vissza a véred. Mond ki viszlát, még egy utolsó haszontalan klisé ima belefér. Csoda, hogy nem égsz porrá amikor kimondott a szót "Istenem".
Az utolsó napkeltéd itt van tessék, nekem majd megköszönik ezt mind az angyalok.
Te nem dugtad meg a lelked megteszi majd más a másik oldalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése