2011. november 11., péntek

élvezd

Néha a valóság olyan hihetetlen. Az ember ott van a pillanattal és csak történek a dolgok mint egy film.
Néha a legmerészebb álmainkat éljük, vagy rémálmokat.


Tényleg olyan volt mintha valaki más élete lett volna. Csak történnek a dolgok és ott vagy. Láttam. Éreztem. És velem történt. Visszagondolva mégis olyan más, mintha csak kívülállóként nézném az egészet. A részletek élesek, hasítanak,. Tudom, hogy megtörtént a  nyomok ott vannak. Az egész friss és mégis rohadt távolinak tűnik.
Valami idegen univerzum, egy alternatív dimenzió, egy másik Hold ejtett rabságul. Mindent átmosott, átírta a történetet.
Néha azért hihetetlen mert olyan meseszerű, néha azért, mert annyi benne a szenny, a mocsok, az igazságtalanság, az a gonosz égő akármi.
És akkor ez most velem történik?
Ez most az én lelkem?
A testet felismerem. De ki lakik benne? Kik?
Emberek sétáltak a Holdon, utaznak a tenger alatt és repülnek a felhők között.
Emberek égtek el bezárva, és igen emberek égették el őket.
Ha ott lennék valaminek a közepén ami hihetetlen, el kéne hinnem.
Nem menne.
Érezném az ottani levegőt, de valószínű nem hinném el, hogy én vagyok az áldozat, vagy én vagyok a győztes. Vagyok. Valahol. Ott. Máshol.
Szia.
Elhiszem, hogy lemegyek a boltba.
Nem hiszem el, hogy tényleg előttem robbant fel az egész, de azt sem, hogy te is pont akkor mentél oda. Remélem kijutottál.


Szóval most emlékekkel küzdök. Nyári meg éjjeli emlékek. A zene emléke. Amikor hallod a dalt ami megvált, ami megváltoztat, csak megment.
Emlékszem arra az érzésre. A felismerés. Igen ez én vagyok!
Millió ember hallhatja, láthatja ugyanazt érezhet is hasonlót, de akkor is az enyém.
Nem fogják ellopni az emlékeket. A jó és a rossz úgyis bennem él. Elnyomhatom, eláshatom. Ott van.
De most mégis a dal, dalok. Érezni, hogy már megint segít. Tudni, hogy mindig segíteni fog.
between heaven and hell


Most újra érzem azt a sok jót, a rossz emlékek édes kis csapata ebben a meccsben bizony csúnyám lesült.
Visszavágó majd valamikor.
Hát akkor most madár leszek
és elrepülök.
És elszállok.
Tudod majd repülnek velem az álmaim
meg ezek az emlékek.
És éneklek.
És most az egyszer jó lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése