- Tudom.
- Jó ez így?
- Más nem lehet.
- Nem szeretem a sírokat. Az élőknek van. Emlékezz rám ott legbelül.
~
- Valamire vihetnéd. Kezdhetnél valamit az életeddel.- Mégis mit?
- Legyél boldog, akármi.
- Boldog vagyok. Tényleg.
- Kicsik a szükségleteid.
- Vagy te nem értékeled az apró dolgokat.
- Nem velem van a baj, hanem veled.
- Persze, sose veled van a baj. Akkor leszek boldog, ha egyszer valami a te hibád lesz.
- Rajtad nem lehet segíteni.
- Próbáltad már?
~
- Szóval hol fáj?- Belül, mindenhol.
- Belül. Nem értelek. Fáj egyáltalán. Menjünk be a kórházba?
- Ezt nem ott kell kezelni.
- Hanem?
- Nem tudom, erre nincs segítség. Ez majd elmúlik.
- Mégis mitől múlna el?
- Az élettől.
- És mitől fáj?
- Az élettől.
- Rájöttél, hogy kegyetlen?
- Nem az élet, hanem mi emberek, én.
- Lassan egyre jobban kiismered. Tényleg kegyetlen vagy.
- Tudom és ez nem múlik el.
- Megszokjuk. Én már egészen megkedveltem.
~
- Félek.- Nem szabad.
- Attól még félek, amúgy is mi az, hogy nem szabad? Miért ne lenne szabad?
- Ne legyél már gyenge!
- Te nem félsz?
- Én nem. Engem megnevelt az élet.
- Barom vagy.
- Te is.
- Tudom, de én az a barom aki beismeri, hogy fél és igen gyenge vagyok, mindenki az.
- Én nem félek és erős vagyok.
- Rendben. Ha neked jó ezt mondogatni. Örülnék, ha én is eltudnám hitetni magammal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése