Ha papírt raknak eléd te mást nem is tudsz írni csak kérdőjeleket a sorok végére és nem érted azt, hogy miért nem értheted magad, miközben egyszerűen csak fallal szemben állsz és némán ordítasz, hol fáj?
Az ijeszt meg, hogy senki sem ír választ, deugynakérlekmégis ki írna, ha te csöndbe összetéped a papírt újra meg újra. Magadat gátolod abba, hogy magad lehess és élhess úgy mint, ahogy talán te is megérdemled.
Tényleg ott van előtted szinte minden, ami meg nincs, azért harcolhatnál vagy emelt fővel veszthetnél. Becsukhatnád a szemed hátha tisztább úgy a kép, de menekülsz és rossz helyre, mert a fejed nem segít csak beléd kavar és szétszakít, te meg már megint sírsz és nem érted, nem értik, senkikem, te sem, hagyjál.
hógömbök, baszki valaki adhatna már nekem egy hógömböt, annyira jól esne
pedig zavarba hozz, ha valaki gondol rám
ajándék? te hülye vagy?
a hülye kérdéseid picit megkeserítenek, nem?
keresd a válaszokat szüntelen és az üresség
ami ott van a soraid helyén felemészt, lehetnél
merész akár álnok egy geci maradsz te is én
is és a kérdőjelek gyűlnek te meg hülye vagy
mert agyalsz miközben láthatnál akármit, de
tényleg bármit, ha nyitott szemmel nem megy
szorítsd tágra őket és láss, mert te is ahogy
minden szerencsétlen itt megérdemli, hogy
lehessen valaki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése