2011. november 6., vasárnap

pánikszoba

Zörej, halk mozgolódás, zaj. Nem vagy egyedül?
Pánikszoba. De hol is van?
Most a fejedbe törtek be, most onnan menekülsz. Magad elől, magadtól, magadból. Lődd ki magad.
Egy ideig én is azt hittem a fejem a legbiztonságosabb hely, hiszen ki lökhetne ki onnan. Na ki? Gonosz másik én, az a valaki aki ott élt eddig kussban.
Gyönyörű hazugság, annyira gyönyörű, mert minden oké.


Ha befutsz oda és magadra zárod a vas ajtókat a biztonság látszata kicsit megnyugtat.
Sok minden elől elmenekülhetsz baszki, de magad elől nem. Tök mindegy hova zárkózol be és mit hazudsz.
Ülsz a sarokban és figyeled a kamerákat, a házban senki sem mozog mégis hallod. Tudod, hogy átmegy a falakon, tudod, hogy félsz ő is tudja. Hívhatod akárminek idegennek, lelkiismeretnek, annak a köcsög fasznak vagy annak aki talán én voltam...vagyok?


Békülj már ki magaddal, győzd már le magad, ne menekülj előle, te legyél te és ne más.





Törött ígéret.
Hát valóban létezik?
Sose gondoltam volna. Voltunk valamik ott ahol és pont akkor amikor. És most?
Énekelsz!
Elvesztegettem az időm. Kidobtam az ablakon, ki az ablakon valamivel együtt... magammal együtt?
Láttalak elégni.
Várok az én időmre. Most jól vagyok. Felül tudunk emelkedni ezen az egészen. De csak akkor ha....
Na most van itt az időm. Eljött. Megkapod a pofonokat amit az élet elfelejtett kiosztani. Égj el!
Égess!
Akármi.
i'll wait my turn
to terrorize you



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése