irreleváns

ösztön ösztön ösztön
Hát akkor tényleg erőszakold meg. Fogd le a kezét, a szájába tömd a széttépett bugyiját, tekerd fel a zenét ne hallják ahogy harcol. Nyomd a falhoz maradjon utána véres folt, pofozd fel és dugd meg. 
Erőszakold meg magad, a lelked.
Gondolkodj el kicsit. Mire vagy képes? Mit akarsz? Mit érdemelsz? Ki vagy te? Kivé lettél? 


Kicsiként könnyebb volt. Elbűvöld egy kis plüss, elbűvölt a hóesés, ámulva néztem anyura és elképzeltem valami egyszerű életet, mint az övé. Most már tiszta a kép. 
Egyszerűnek tűnhet, de mégsem az egyszerűség tökéletessége tartja életben. (bazdmeg köszönöm, hogy vagy nekem, egyszer azt mondta csak én tartom életbe, az a mondta örökké hasítani fog)


Jó lenne még örülni egy plüssnek. 
Szem kinyit.
Nem kapálózok többet, nem fuldoklom és ember végre nem temetem el magam. Megerőszakoltam. Fájt, úristen de még mennyire, de most jó. Lehetek valaki, bárki. Egyetlen neked sőt talán neki is. 
Élhetem jobban, máshogy, akárhogy. 
Tudod mióta nem esett? 
here comes the rain
jöhetne már


Baszhatná-a-világ-már-meg-magát hangulat. 
Sosem leszel jó mindenkinek. 
Tisztelni fogom magam, önbecsülés, leszek valaki. Nem nagy ember, nem leszek kibaszott nagy titkok gazdája. Talán fontos leszek, ja, ha meg nem, az csak a szabályt erősíti.


- Elfogadhatnád a segítséget is, nem gondolod?
- Beleakarok kóstolni abba a gyönyörbe, amikor kibaszottul elhagy a tudatosság. Csak feküdni az ég alatt és lesni azokat a csillagokat ott fent, de kellene hozzá valaki aki közel hozza őket, akitől a csillagok átváltoznak. Nem is mi nézzük őket, hanem ők minket.


megerőszakoltam
neki fájt
nekem is
de tanult belőle - ne hagyd magad
de tanult belőle - az lesz amit én mondok