rabmadár
tárd ki a szárnyad repülj el rabmadár
Saját magadat tartod fogságba, a szabadság látszat. Nem a világ, hanem te magadat tartod láncon, határokat szabsz és közben hangoztatod a kibaszott nagy szabadságod.
A gondolataid felállítják a rácsokat, a félelmeid őriznek, te meg csak ülsz és ordibálsz.
A múltad a tied eláshatod mások elől, magadból nem ölheted ki. Azzá lettél, amivé tettek, amivé tetted magad. Áldozata vagy a rendszernek, hullámoknak, embereknek, de legfőképp magadnak, ha ilyeneken gondolkodol.
A jövőn gondolkodni lehet, álmodozhatsz és rajzolhatsz csillagokat, építhetsz baszott univerzumot, de be is kell lépned ebbe a világba. Nem fog menni, rohadt nagyot zuhansz majd és ott a legalján magadra találsz. Észreveszed a sebhelyeid, te tetted akárhogy takargathatod magad és mások elől, attól még nem tűnik el csak a szemeknek.
Ami mögötted van az a tied, minden kimondott szó és minden kimondatlan. Amit elnyomtál magadban az halmozódik rengeteget gondolkodtam már azon az én halmom mikor fog kitörni és legfőképp ki lesz az akivel megoszthatom. Senkivel sem akarom.
Most meg akarom találni a harmóniát a rendszertelenségben. Létezik a teljesség, a hiányban kiteljesülhetnék.
Minden olyan bonyolult, mert azzá tesszük.
kockacukor
a lovaknak
faszt!
haragszom, mert ma egész álló nap faszságokon gondolkodtam, faszságokat irkáltam és a faszságokat aláhúzza pirossal a gép, az egész gépen piros
fontos kérdés: bazdmeg vagy baszdmeg? (mindkettő piros)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése