2011. december 3., szombat

intimation

Szükségem van tapasztalatra, ismerni magam. Nehéz elhinni, hogy nem akar megütni, de tényleg úgy igazából, nem képes rá, gyenge, még csak meg sem próbálja. Elsorvad a semmi és átnéz a valamin, te meg csak állsz és fújod a cigifüstöt, kurvára ki akarod fújni magadból azt a sok égető rákcsomót, ami megszennyezi a véred. Senki sem tud segíteni? Hamis. Senkitől se akarod elfogadni. Igaz. 
ellopni a hitet, széttörni a szívet
falhoz vágni a lelkét, megtörni az elmét


Miért? Mert megérdemlem, talán. 
Megtehetném, bárki. 
Arra vagy képes, amit elhiszel magadról. - jól hangzik, lehet van benne igazság, de nem

Álmodtam egy világot magamnak, gecire fölöslegesen építjük ezeket az álomképeket. Csak csalódsz bennük.
Kicsit lenék olyan mint te, kicsit kurvára. Kicsit lennék melletted, de csak mint hallgatóság erre még van sanszom (csak valahogy ettől is félek)
Rohadtul tompa ma az egész világ, a gondolatok, az emberek, az érzések. Most új sarokban állok és tényleg minden másnak látszik innen, az a piros lötty tegnap megtette a hatását. 
Cigaretta füst. Annyira tökéletes, bármennyire is utálom ezt a szót.
tágra zárt szemek - mintha, tényleg láthatnád tisztán a homályt


Mondogatom, hogy kikel tolni a határokat, hogy kiakarom tolni őket, de valószínű az életbe nem fogom megtenni.
Kellene valaki aki rángat, aki basztat, aki kihozza belőlem, aki megtör. Kiráncigálhatna a felszínre. Hogyan?
Pofozzon meg, beszéljen hozzám, kössön kötélre és cibáljon, lökjön vízbe egyszerűen csak nyisson utat az ösztönnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése