Hallgass!
Nem rossz, tényleg nem rossz.
Gondolkodsz, hogy mit mondj, kell lennie valami jó mondatnak, olyan mondat amire talán a tökéletes jelzőt is ráerőszakolhatod. Ülsz, nézed, gondolkodsz. Mégis mit mondjak? Kérj bocsánatot amiért a lopod levegőjét és szépen rúgd sípcsontom, amiért ezzé tett. Porba dőlnek a falak, te meg hibásnak érzed magad, mert nem sérültél meg. Korlátokat állítottál fel, helyén van a gépezet csak rossz fele forognak a kerekek, ebbe születtél bele. Beleverik a fejed a falba és érzed, van valami a nyakadon, szorít. Élet a kötél neve és nem fogsz leugrani a szék széléről. Jó ez így, csak dobd kukába a büszkeséged, csomagold be mellé a makacsságod és lépj egyet előre. Ha nehéz a súly amit cipelsz, oszd meg mással vagy győzd le a tartalmát és dobd ki az útszélére. Gondolkodtál már azon, hogy senki leszel? Ne félj! Nem félek, csak egyszerűen futok, messzire. Van egy jó hírem: lesznek még jó hírek az életben. Félsz a rossz hírektől. Rossz nélkül hol lennénk? Probléma kell az előrehaladáshoz, probléma kell hozzád és mindig van pár lépés a megoldásig. Ha elnyom az élet törj ki, mond ki mit akarsz, mikor és miért. Ok-okozat. Létezik? Kit érdekel? Na? Oké. Csak azt lenne jó tudni, te mi a faszért lélegzel, ha nem is élsz, csak vársz, állsz, félsz és hiszel egy olyan kecsegtető mindent megváltóba.. Nem fog magától jönni semmi, ha igen a szabályt erősíti, de attól még nem lesz belőle rendszer. Nevetgélj, mintha nem lenne gond pedig van, lesz, de most ne legyen. Menj oda és mond meg neki: ez van, így gondolom, fulladj magadba vagy legyen szép napod. Elhiszed, hogy szerencsétlen vagy? Akkor ők is elhiszik, de végtére is csütörtök van hadd gondoljanak, amit akarnak. Ne ess bele a verembe, csak ha magadnak ástad, és áss kiutat. Ha odamegy hozzád és sípcsonton rúg, menj utána és köszönd meg vagy rúgd vissza esetleg neves egy kicsit a felfedezésen, nem is olyan rossz a fájdalom. Ha találkoznál magaddal egy bormámoros éjszaka és elbeszélgetnétek, mi lenne a benyomásod magadról?
Megnyugvás, hiszen létezem.
megadtam magam?
nem fogom kimondani
Nem nő a lyuk a fülemen, olyan mintha lekorlátoztam volna magam. Menekülő emberek esnek el a porban ,a gondolataik simán beléjük szúrják a kést, megforgatják bennük és savat hánynak a nyílt sebre. Ott az a szerencsétlen még üvölt és sír, magának kreálta a gyilkosát, mellette a másik röhög és örül a savnak.
8 méterrel ástad el magad a föld alá
érzelemböjt
nem hagyom, hogy
egyszer, ha rajtakaplak
Majd bátor leszek, csak előbb félni kell és a félelem erős.
Elfogytam. Az idő lenyom, az élet elnyom. Ez van., Beszennyezték a fejem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése