rabmadár

volt, lesz, van
lesz, van, volt
vesztes vagy vesztes vesztes
mikor győzöl?
ha beismered, hogy nem győzhetsz.
akkor?
paradoxon


Álltál ott és vártál valamire. Még mindig azok a hógömbök, még mindig be akarok költözni egybe.
Kapálózol, próbálsz levegőt venni. Aha, minek?
Nem tudom megfogalmazni a félelmet, valahogy nem megy. Érzem, ha félek.
Jó hát akkor mond már el, hogy milyen?
Hasít. Hasított. Nem értem.
Nem lehet felidézni, nekem nem megy ott érzem, ott meg vannak a szavak a pillanat kibaszott végtelenségében, de ha elmúlik a végtelen valahogy megfakul. Nem emlékszem. Nem is akarok, nem is menne.


Aki rabságban tart az én vagyok.
Aki a kést a hasamba szúrja az is én vagyok.
Én lököm be saját magam a szakadékba.
Magam miatt nem tudok aludni.
tárd ki a szárnyad repülj el rabmadár
felírtam az ajtómra, mindent felírok rá lassan nem lesz rajta hely
de akkor most akkor merre repüljek?


Túl sokat agyalsz a semmin! Egy rohadt mondaton napokig gondolkodol, egy mondtad képes megkeseríteni.




Kíváncsi vagyok mit látnának, ha egyszer tényleg belenéznek. Elmondhatná, na?
Összevissza építés, tudatos bontás. Mentegetőzöl érvekkel, légből kapott magyarázatokkal. Hazudsz neki, nekik, de leginkább magadnak. Azt érted, hogy amerre most tartasz az tönkretesz? Nem csak a te hibád, elcseszettnek terveztek téged is, de beléd csempézték az értéket, ember vagy, kicsit tiszteld magadban a jót és engedj utat neki. 
átgondolni nem is merem, hogy saját magam nem ismerem

Pár pillanat elég, hogy eluralkodjon rajtam ez a szenny, árnyék, ez világos félhomály, csalódottság. Megígérted. Pár ígéret, szó, remény.

a lényeget miért nem értem? kik vannak értem? puszta lélegzést nem értem.