2011. december 18., vasárnap

GONDolat

Lehasít a peremről, lelassít, szétrág, fertőz, vértez. Késztet, hogy lépj, de nem enged az indulásnak. Valami hiánya lett a minden egyik tartalmas része. 8 méter mély felszentelt gödör, habzó szájú hívők és bevarrt lelkű lázadók. Megsemmisülök naponta minimum négyszer, beás a sárba a kényszer. Üvölt a fülembe én keresztül nézek az árnyékán, de azért a szemét keresem hátha pont az enyémbe néz, nos ha odanéz én elfutok.


Erdő, erdő van idebent... nem ér kiirtani, védd a fákat, menekítsd ki vagy segíts megszeretni őket, néha éget a kérgük és savat párologtatnak a levegőbe, ég a tüdőm

Eldöntöttem, felvágom a mellkasom
S fogom szívem, kihúzom és eléd tartom,
Lógó ereim, majd rátapadnak kezeidre
S nem engedik el, még le nem nyalod sebeimet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése