Félénken kezet fogtak, ők, a lány meg a félelem. Sétáltak valamerre, talán egy kibaszott messzi dombra, leültek és hallgatták, ahogy a távoli faluban harangoznak. A félelem hozott egy üveg bort, a lány meg elfogadta. Szenvedett, de úgy volt vele mégis kit érdekel minden elmúlik, szar lesz, de úgyis meghalok.
Megdugta a félelem, ott a semmin. Meztelen testek, összefonódva, könnycsepp. A lelkéről eddig azt hitte már halott, most már tényleg az volt.
Ennyit rólad félelem, ha érzed, hogy félnek jobban nyomulsz. Ki keserített meg téged ennyire?
-Azt akarod tudni ki keserített meg?
-Azt.
-A te fajtád.
-Engem megtámadsz?
-Mindenkit megdugok.
Összetört a maszkod és elfolyt az életed, szóval mi lesz most? Én elalszom.
részben haragszom magamra, részben tisztelem magam (ez a kisebbik rész) néha csak úgy rám jön ez a te is meg én is baszhatjuk az egészet főleg, mert nincsen olyan, hogy te csak olyan hogy én hangulat
a haragszom rész arra vonatkozik, hogy faszságokon agyalok
a tisztelet rész arra, hogy
Áltathatod magad. A képet lefestheted, te vagy az úr, saját magad irányítója, érted az elméd és birtoklod. Persze, közben csak súrolod a felszínt. 8 méterre vagy magadtól és ez a táv bár kicsinek tűnik mégis szinte leküzdhetetlen, ha így folytatod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése